Brendel Mátyás (BrM), közismert ateista személy próbálta érdemi kritikával illetni az Általános Isten definíciója levezetésem. Nem sok sikerrel.
Brendel Mátyás (BrM) "Az általános isten és a tudomány" című cikkében próbálta kritizálni az Általános Isten definíciója levezetést. Miért is nem sikerült az érdemi kritika szintjét sem elérnie?
BrM írja: „Az, hogy valaki hisz istenben, nem bizonyítja, hogy van isten. Az, hogy valaki szereti istent, ugyanúgy nem bizonyítja. „
Már BrM első mondatával számos probléma merül fel, ami kihat a teljes írásra.
1. Nem állítottam semmi ilyesmit, amit így kellene lereagálni. Sőt teljesen mást állítok írásaimban. Tehát BrM saját képzelgéseit kritizálja és nem az Általános Isten levezetésemet.
2. Számtalan felmérés bizonyítja, hogy az emberek félnek is bizonyos Speciális Istenektől és nem csak szeretik. Sőt nagyon sok embernek Isten csak egy pszichológiai átverés eszköze. Tehát BrM nem vesz figyelembe bizonyos tényeket, hanem azokat önkényesen válogatja, amit a tudományos módszertan nem enged meg.
3. BrM itteni mondatában egy Speciális Istenre szűkíti az Általános Isten fogalmat, ami eleve tudománytalan. A tudományos módszertannak figyelembe kell vennie a valós mérési, gyűjtési eredményeket.
További szemléltetés miatt legyen az adott rész tagadásba is átrakva, mondjuk egy másik gyűjtőfogalommal.
- Az, hogy valaki hisz az Autóban, nem bizonyítja, hogy van Autó. Az, hogy valaki szereti az Autót, ugyanúgy nem bizonyítja.
- Az, hogy valaki nem hisz az Autóban, nem bizonyítja, hogy nincs Autó. Az, hogy valaki nem szereti az Autót, ugyanúgy nem bizonyítja, a nem létezését.
Nos a különféle Speciális Isteneket az emberek többségükben nem szeretik. Vagy közömbösek, vagy egyenesen ellenségesek, ateisták egymás Speciális Istenei iránt. Tehát az adott állításnak nincs több értelme, mintha átírjuk Isten egy másik gyűjtőfogalomra, az Autóra. Az adott mondat kb. a metafizika metaforikus szintjét üti meg. Csak azt bizonyítja, hogy BrM a carnapi „babig” szinten tudja „Istent” kezelni. Tehát BrM érzelmeket és képzeteket köt „Istenhez”, „babighoz”, de másnak nem tudja logikusan elmagyarázni, hogy mi „Isten”, babig”. Ez a téves hozzáállás végig kíséri írását, amely már csak emiatt is alkalmatlan bármiféle érdemi kritikára.
A továbbiakban BrM hosszasan olyan általa tudományosnak vélt elvekre, tekintélyelvekre hivatkozik, amelyek a valóságban nincsenek lefektetve, sőt éppen az ellenkezője van lefektetve. A tudományos módszertan nem ismer el semmiféle tekintélyelvet. A tudomány, a személyeskedést sem ismeri el helytálló érvelésként, amit BrM alkalmaz.
Egelyt példának felhozni, meg éppen jó példa volt csak nem neki, hanem, nekem, hiszen a vitalitásmérő kerekének a valós fizikai működésének a feltárása éppen személyemhez köthető. Ott sem az volt a jó megoldás, hogy tagadjuk a vitalitás mérhetőségét, vagy eleve csak támadjuk Egelyt, hogy mekkora áltudós, hanem az, hogy eleve feltárjuk a kérdéses dolog teljes és érthető működési elvét. Ahogyan feltártam az Általános Isten valós működési elvét is.
BrM további írásrészletei, az első hibás alapgondolatán és személyeskedésein túl is, tele vannak tárgyi és elvi tévedésekkel.
Azt állítja, hogy az Isten definíciós gyűjteményem és az ebből levont következtetéseim is jelentéktelenek, mert már számos hasonló létezik. Viszont nem sorol fel példának egyetlen egy hasonlót sem. Mert nem is nagyon tudna. ( Még a magyar ateizmus honlap is valamiért az általam összegyűjtött Isten definíciókat ajánlja. http://www.freeweb.hu/ateizmus/masutt_c.html ) Az eddigi általam fellelt Isten definíciós gyűjtések nagy hibája, hogy mindegyik teista, vagy ateista előfeltevésből indulnak ki és ezért alapvetően hibásak. Nem lehet tudományos módszer, az előfeltevések alapján való gyűjtés, sem mérési eredmények ideológiai meggyőződés szerinti válogatása. A gyűjteményem erőssége, hogy mindenféle előfeltevés nélkül összegyűjtöttem a legkülönfélébb vélekedéseket, amit az előttem lévő, és általam ismert gyűjtemények egyike sem tudott teljesíteni. Nem törekedtem a teljességre, hiszen ahhoz, hogy az emberek mennyiféle teljesen eltérő és egymásnak szöges ellentétben lévő dolgot vélnek Istennek nem szükséges teljes és hiánytalan lista a bizonyításhoz.
A gyűjteménnyel kapcsolatos reprezentatív minta és szociológiai kérdéskör felvetése teljesen értelmetlen és képzavar BrM részéről. Bármiféle írásos, vagy egyéb emlék, „Isteni sugallat”, de akár könyv, vagy lexikon szócikk részlete is épen úgy szerepel benne, mint egy egyéni álláspont. Egyes jellemző teisták szerint, Isten önmagát definiálja, egyes jellemző ateisták szerint meg Isten fogalmának definiálása a megismerésen túli (transzcendens), amit vizsgálni sem lehet.
BrM további logikátlan és zavaros fejtegetése is értelmetlen a korábbiakban leírtak miatt, de új érdekes képzavarokat is bevisz még az írásába. Mint például;
Az Általános Isten a levezetésemben egy emberi érzelem, de ennek ellenére BrM egy érzelmet tárgyiasítani (autó, neuron) és megszemélyesíteni próbál hasonlataiban, akárcsak az istenhívők.
BrM legtöbb mondatában Isten a bibliában leírt személyes és szeretni kötelező Istenhez hasonló megszemélyesített dolog; „Ugyanis az ateisták nem tagadják, hogy az embereknek vannak érzéseik, és azt sem, hogy vannak érzéseik isten iránt” Megfeledkezik a többi istenképről, ahol Isten nem egy személyes valami. Ráadásul figyelmen kívül hagyja a politeizmus több isten hiteit, és az olyan vallásokat és az olyan egyistenhívő vallásokat is, ahol Istent nem lehet megszemélyesíteni, vagy bármiféleképpen ábrázolni.
Végezetül BrM nemcsak az általa is definiálatlan „Isten” szóval, de magával a „létezés” szóval is a metafizikusok szintjén bánik, csak ő éppen nem babighivő, hanem babigtagadó szinten. Szerintem semmi különbség a kettő között. Éppen ezért az ő jelenleg tárgyalt írása is csak látszatállításokat tartalmaznak, ahogyan Carnap ezt már megfogalmazta.
Rudolf Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül -részlet
"Tegyük fel példának okáért, hogy valaki egy új szót képez, pl.:"babig", és azt állítja, hogy vannak tárgyak, amelyek babigok és vannak olyanok, amelyek nem. Ha meg akarjuk tudni ennek a szónak a jelentését, akkor az alkalmazási kritériumára fogunk kérdezni: hogy állapítható meg egy konkrét esetben, hogy az adott tárgy babig-e vagy sem? Tegyük fel először is, hogy az illető adós marad a válasszal: azt mondja ugyanis, hogy nincs empirikus ismertetőjegy arra nézve, hogy a tárgy babig-e vagy sem. Ebben az esetben a szó használatát nem tartjuk jogosultnak. Ha az illető, aki használja a szót, ennek ellenére azt mondja, hogy vannak babig és nem-babig dolgok, csak a véges és nyomorúságos emberi értelem számára örök titok marad, hogy melyek a babigok és melyek nem ilyenek, akkor az egészet üres szószaporításnak fogjuk tartani. De talán az illető biztosítani fog minket afelől, hogy ő mégiscsak ért valamit a „babig" szón. Ebből azonban csak azt a pszichológiai tényt tudjuk meg, hogy valamilyen képeket, képzeteket és érzéseket kapcsol a szóhoz. Ezen keresztül azonban a szó még nem nyer jelentést. Ha a szó alkalmazási kritériuma nincs rögzítve, akkor a mondatok, amelyekben előfordul, semmit sem állítanak, hanem csak puszta látszatállítások."
Mi is következik ebből? Az hogy a legtöbb ateista lényegében - bibliai, vagy ahhoz nagyon hasonló- látens istenhívő.