Biztosan hallottál róla Kölcsey Ferenc sírhelye környékén is csónak alakúak a sírjelek. Hiszen a kereszténység olyan, mint a ruszki kommunizmus, idegen a magyarságtól. (Valláskritika Virtuson is olvasható)
A himnusz, annak ellenére, hogy a szövegét egyik földim írta, a zenéje miatt, ami egy siratóének, valóban inkább temetésre való. Mondjuk, azért nem mindenkiére, mert nem mindenki csípi a bibliai SátánIstent, akit ott emlegetnek és dicsőítenek benne az elején. Bár Kölcseyt is korlátozta akkor a katolikus cenzúra és nem írhatott ősi magyar Isten neveket a szerzeményébe.
"Himnusz, hazafiság, temetés
yardbirds (x) - 2010.01.16 18:44
Volt kolléganőm temetésén voltam, és most azon spekulálok sokadszor, hogy mennyire fals a temetési ceremónia. Beszél a pap, főként az egyházát reklámozza, nagyrészt Jézusról van szó. Jézust temetik?
Nem, valakit aki tisztességgel felnevelte a gyerekeit, aki egy zömmel férfiak által kedvelt szakmában jól megállta a helyét, akivel kellemes volt egy korban élni. Aki aztán kikopott a szakmájából, és lassan a világból is, egyre többen várták odafent. Róla nem nagyon esett szó, inkább a Bibliából olvastak, egyházi énekek szóltak. Stimmelhetne, hiszen sosem volt párttag, nyugdíjas korában a templomi kórusban énekelt, és mégis. Hát ez a szertartás egy leélt életről szól, pár mondatot mindenképp megérdemelt volna. Hát őt temetik.
Őt, aki magyarnak született, magyarként halt meg. Miért nem szól ilyenkor a Himnusz? A legtermészetesebb dolog lenne azzal búcsúztatni egy magyar embert. Sokszor hallani a templomokban „hazafias” szólamokat, ennél nagyobb hazafiság, mint egy mintaszerű élet, nincs. Meg kéne említeni. Láttam mást is, egy nyugdíjas határőr tiszt temetésén mindez elhangzott, megtisztelték a Himnusszal /a gyászolókat is/, és utolsóként róla szólt a ceremónia. Emberibb, meghatóbb volt. Az nem egyházi temetés volt, lehetne tanulni belőle."
Legismertebb kiemelkedő szabadkőművesek voltak, a teljesség igénye nélkül:
Csokonai Vitéz Mihály, gróf Hadik András, gróf Ráday Gedeon, Diószeghy Sámuel, Kármán József, gróf Andrássy Gyula, gróf Festetich György, báró Orczy József és László, Horváth Mihály, Batsányi János, Bláthy Ottó, Benczúr Gyula, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, gróf Esterházy Ferenc és János, herceg Esterházy Miklós, gróf Széchenyi Ferenc, Bessenyei György, Martinovics Ignác, Laczkovich János, Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc, gróf Sigray Jakab, Klapka György, Bem József, Kossuth Lajos, Jókai Mór, Liszt Ferenc, gróf Teleki László, Sámuel és Sándor, Wekerle Sándor, Xantus János, Than Mór, Mechwart András, Bánki Donáth, Móra Ferenc, Frankel Leó, Szabó Ervin, Somogyi Béla, Jósika Miklós, Feszty Árpád, báró Podmaniczky Frigyes (a róla elnevezett utcában áll az épület, amely 1945-ig a Szabad-kőművesek székháza volt, de amelyet máig nem kaptak vissza), Paulay Ede, Szabolcska Mihály, Ady Endre, Ignotus Pál, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Kőrösi Csoma Sándor, Kresz Géza, Jászi Oszkár, Feszty Árpád, Benedek Elek és Benedek Marcell, aki az utolsó nagymester volt a II. világháború után.
Majd néhányan, már a hozzánk közelebbi időkből:
Bárdos Artúr, Cserés Miklós dr., Darvas József, Devecseri Gábor, Ferenczy Béni, Fodor József, Gábor Andor, Hajós Alfréd, Harsányi Zsolt, báró Hatvany Lajos, Hegedüs Gyula, Heltai Jenő, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Madzsar József, Maleczky Oszkár, Nádasdy Kálmán, Márai Sándor, Pataki Jenő, Polgár Tibor, Ravasz László, Schöpflin Aladár, Somló István, Supka Géza, Surányi Miklós, Székely Mihály, Szent-Györgyi Albert, Szőnyi István, Tamási Áron, Varannai Aurél, Vámbéry Rusztem, Vikár Béla, Zerkovitz Béla, Zipernovszky Károly, Benedek István, Bibó István…
Az utolsó 100 komment: