Valláskritika, Mítoszirtás és Hit-Eltérítés sok Humorral

Világnézet

Isten létezésének bizonyítékai?

2020. január 19. - IGe

isten_forum_index.JPG

Dialógus:

IGe: 'Isten létezésének bizonyítékai?'az index fórum topik címe, amelyben mára több mint 130 ezer hozzászólás van. Milyen meghatározás szerinti "Isten"? Dogmatikus Isten definíciók szerinti? Vagy tudományos Isten definíció szerinti? A kettőt nagyon nem jó kutyulni. 

Sipheersh:  Vallási Isten-definíciók szerinti. Szerintem a topiknyitó hozzászólásból, sőt, megfelelő szövegértéssel a topik címéből is egyértelmű, hogy nem a tudományos értelemben vett Isten létezéséről van szó. Nem azt vitatja a topiknyitó, hogy antropológiai értelemben véve igazolt az Isten, mint kulturális koncepció létezése, vagy hogy valláslélektani értelemben létezik Isten, mint pszichológiai képzet. Szerintem ennek nyilvánvalónak kéne lennie.

IGe: ..,. de hát ha azt kérdezi, akkor az egy értelmetlen kérdés  ... nem csak értelmetlen kérdés, hanem egy provokatív kérdés is ...

Sipheersh: Persze, hogy provokatív kérdés, nyíltan provokatív, ezt senki nem tagadja. Abban, hogy értelmetlen, sok hívő egyetértene veled, hiszen empirikus szempontokat vonatkoztat egy hitbéli vagy teológiai állításra, vagyis megérthető, ha valaki kategóriatévesztésnek tekinti. De pont ez a disszonancia vagy antagonizmus ad értelmet a kérdésnek. Hogy a racionális nézőpont szembeállítása a hittel.

IGe: Érthetőbb legyek. Ha a kérdés feltevője tisztában van vele, hogy például Hófehérke csak egy mesehős, egy kitalált karakter, akkor van-e értelme a; Hófehérke létezésének bizonyítékai kérdésnek?

Sipheersh: Szerintem jogos az intuíciód, ami szerint van valami naiv dolog ebben a kérdésben. Nem az a kérdés, hogy létezik-e Hófehérke, hanem hogy micsoda. Egy mesehős. Hasonlóan, sokkal értelmesebb azt mondani, hogy Isten egy kitaláció, vagy egy mitológiai szereplő, mint azt mondani, hogy nem létezik. ...

IGe: Pontosan és ezek már értelmes és bölcs gondolatok. Van-e értelme átvenni a butaságot másoktól? Átvenni a butaság nyelvezetét? Ha átveszi valaki, akkor nem lesz-e maga is egy idő után buta, mert megszokja és már észre sem veszi, hogy egykor miért és mit tett, vagy akart?

Sipheersh: Teljesen jogos, amit írsz. Én ezt úgy fogalmaznám, hogy amikor az ateista a vita kedvéért komolyan veszi a vallásos állításokat, akkor ezzel olyan legitimitását ismeri el a vallásos állításoknak, amit szerintem nem érdemel meg a vallás.

De egyrészt ez tekinthető csak emberiességnek: a másik személy, mint emberi lény megtisztelése azzal, hogy a vita kedvéért komolyan veszem, amit mond, hogy tudjunk kommunikálni, vagyis lemegyek az ő szintjére, hogy szót tudjunk érteni, például azért, mert meg akarom győzni. Tudva, hogy nem kell félnem attól, hogy ez a jóindulatú mentális alkalmazkodás valamiképpen megfertőz a vallásos mémmel, mert vagyok annyira érett pszichésen, hogy nem félek a vallástól. Nem démonizálom, nem hiszem azt, hogy megszáll, ha nem vigyázok.

Másrészt pedig, a másik oldalról nézve az ateista lehet, hogy soha nem is jutott el odáig, hogy érzelmileg felülemelkedjen a monoteizmus memetikai nyomásán, hanem a "keresztény kúltúra" szülöttjeként tudatalatt alapvető kiindulási pontnak érzi a kereszténységet, mint a vallásosak. És még csak azon a szinten van, hogy az ateizmusát tagadásként, ellenkezésként éli meg. Nem feltétlen lehet átugorni ezt a fázist. Nincs azzal semmi baj, hogy vannak, akik a maguk ösvényén éppen itt tartanak, és így élik meg az ateizmusukat.

metafizikai_kerdes.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagnezet.blog.hu/api/trackback/id/tr5915416102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.