Hazánkban jelenleg még nincs teljes vallásszabadság. Hogy miért is? Ebből az írásból rájöhetünk.
A vallásszabadság azon toleranciára épülő jogot jelenti, mely szerint az embereknek megengedett a hitük szerinti vallásos tevékenységek gyakorlása illetve ezek hirdetése (amennyiben az mások személyiségi vagy egyéb jogait nem sérti). Tágabb értelemben a vallások és világnézetek -beleértve akár az ateizmust is- egyformán hirdethető, képviselhető és az állam szempontjából egyforma elbirásásban részesülő állapotát értik.
A vallásszabadság, mint állapot ellentéte szélsőséges esetben a vallásüldözés, enyhébb esetekben a vallási, egyházi diszkrimináció. A vallásszabadságba beletartozik a vallások szabad birálhatósága a szólásszabadság és a valláskritika is.
A vallásszabadság története
A történelem folyamán ritka volt a teljes vallásszabadság: a „törzsi vallások” idején a különböző vallású törzsek sokszor harcoltak egymással, később, a „kultúrateremtő” vallások megszületésével az éppen uralkodó vallások legtöbbször elnyomták vagy betiltották a többi vallás gyakorlását, vagy akár lépéseket is tettek más vallások gyakorlóinak meggyilkolására. Példák: A kereszténység nevében folytatott keresztes háborúk és inkvizíció Európában. Ugyanakkor a volt szocialista országokban sem tudott megvalósulni a vallásszabadság, ami országonként nagyon eltérő jelleget öltött. Valahol be is tiltottak bizonyos apácarendeket, vallási szervezeteket, valahol meg az erős állami ellenőrzés mellett, az oktási rendszereik is megmaradtak működőképesnek, még ha az esetleg állami tulajdonba is kerültek. Jelenleg már fordult a kocka és ezekben az országokban már inkább a politikától már független ateisták számítanak elnyomottnak.
Vallásszabadságot biztosító törvények
A vallásszabadságot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is deklarálja:
18. cikk „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
Erdélyben az 1568-as tordai országgyűlés Európában elsőként hirdetett vallásszabadságot: „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse [...], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől [...], mert a hit Istennek ajándéka...” (Hozzá kell tennünk, hogy ez a szabadság „csak” négy keresztény vallásra: a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallásra vonatkozott.)
18. cikk „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
Erdélyben az 1568-as tordai országgyűlés Európában elsőként hirdetett vallásszabadságot: „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse [...], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől [...], mert a hit Istennek ajándéka...” (Hozzá kell tennünk, hogy ez a szabadság „csak” négy keresztény vallásra: a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallásra vonatkozott.)
A Magyar Alkotmány 1949 óta biztosítja a vallás szabadságát:
"54. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. (2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól. "
Ez a cikkely jelenleg ebben a formában érvényes:
"60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. (4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
Magyarországon a rendszerváltás (1989-1990) időszakában az alkotmány alapján egy törvényt is hoztak: 1990. évi IV
Szabad vallásválasztás és szabad vallásváltás
A vallásszbadságba az is beletartozik, hogy mindenki szabadon, mindenféle külső kényszerítő, vagy erőszakosan befolyásoló tényező nélkül tudja megválasztani a saját vallását, vagy az ateisták esetén a világnézetét. Továbbá az is, hogy ha közben megváltoztak a nézetei, bármikor szabadon elhagyhasson egy adott egyházat, vallást és másikat választhasson magának. Ez utóbbi esetben sok bírálat éri a Magyar Katolikus Egyházat, hogy annak ellenére is a tagának tekint egyeseket, hogy azok már egy másik vallás tagjai. Ez egyébként különféle adatvédelmi jogogat is sért, hiszen, ha valaki kijeleni, hogy nem kíván az adott egyáz tagja maradni és kéri az adatai törlését, ezt a Magyar Katolikus Egyház nem teszi meg, hanem továbbra is szerepelteti az adott egyént a nyilvántartásában.
Alapvető Jogok Európai Chartájá-nak10. cikkelye (Nizza 2000) Az Amszterdami Szerződéshez csatolt 11. Jegyzőkönyvön kívül a nizzai értekezleten 2000. december 7-én elfogadott Alapvető Jogok Európai Chartájá-nak 10. cikkelye is foglakozik vallási kérdésekkel.
"10. cikkely Gondolat,- lelkiismereti és vallásszabadság
1. Mindenkinek joga van a gondolat- lelkiismereti és vallásszabadsághoz. Ezek a jogok magukba foglalják a vallás és hit változtatásának szabadságát, valamint a vallás és hit egyénileg, vagy másokkal közösségben, nyilvánosan vagy magán keretek között történő kifejezésre juttatását imádsággal, tanítással, gyakorlással, vagy szertartásokkal.
2. A katonai szolgálat lelkiismereti okokból történő megtagadásához való jogot az e jog gyakorlását szabályzó nemzeti jogszabályok szerint el kell ismerni."
Valláskritika
“Minden egyénnek joga van a szabad gondolkodáshoz, a szabad vallásgyakorláshoz, a lelkiismereti szabadsághoz…”; “Minden egyénnek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz és a szólásszabadsághoz, ami azt is jelenti, joga van hozzá, hogy ne üldözzék a véleménye miatt, és azért sem, ha határokra tekintet nélkül, bármiféle eszközzel keresi, kapja és terjeszti az információkat és a gondolatokat.” Részlet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. és 19. szakaszából.Tehát a vallások bírálata, kritizálhatósága, vagy a velük szembeni emberbarát szkepticizmus, ugyanolyan alapvető emberi jog, mint a gyakorlásuk.
Esélyegyenlőség a tanok terjesztésében
A vallásszabadság azt is jelenti, hogy a különféle vallások, egyházak és világnézetek követői, azonos jogokat és azonos segítséget kapnak a tanaik terjesztésében és egyiket sem gátolják, és nem is favorizálják törvényekkel, rendeletekkel. Például ezen elv alapján egyre több országban kiszélesedett a tanítható vallások száma az oktatásban. Hazánkban is egyre több vallás, egyház kap ingyenes lehetőséget a köztelevizíóban vallási műsorok leadására. Sőt egyre több országban ezeket a jogokat az ateisták is megkapják.
Esélyegyenlőség a gazdálkodásban
Akkor beszélhetünk vallásszabadságról, ha az állam egyenlő esélyt ad minden vallásnak, egyháznak és világnézetnek pénzügyi területen is. Ezt az esélyegyenlőséget például sértette volna a hazánkban bevezetni kivánt ugynevezett "történelmi egyházak" és "destruktív szekták" politikai minősítések, amely jelenősen befolyásolta volna az adott egyházak pénzügyi, gazdálkodási lehetőségeit.
Figyelemre érdemes cikk a témában:
Kuliffay Hanna írása: Az utolsó elnyomott kisebbség ''Empiria Magazin'', 2002 nov.
Figyelemre érdemes cikk a témában:
Kuliffay Hanna írása: Az utolsó elnyomott kisebbség ''Empiria Magazin'', 2002 nov.
