Olvastassék el a („másik” ?) fél is ! - A Szkeptikusok konferenciájára (felszólalás tervezet) (volt) - Székesfehérvár, 1999. november 13.
Tisztelt szkeptikusok és jelenlévők. Belevágok egyből a közepébe és igyekszem szemléltetni, hogy mit is tart egy para-kutató parajelenségnek. Öveges Józsefhez hasonlóan két egyszerű, érthető és játékos formát választottam hozzá. Kérem, csak figyeljenek és segítsenek, és ne akarják egyből eldönteni az elején, hogy mit teszek. A végén úgy is leleplezem magamat Dr. Ádám Györgyhöz hasonlóan, aki az elmúlt évben az emberi agy vélt és valódi képességeiről tartott itt előadást.
Tehát az első parajelenségnél a teleportációra mutatok egy példát. Mi is az a teleportáció ? Valami olyasmi tudományos tételhez van köze, amit az egyszerű ember úgy használ, hogy az anyag nem vész el csak gazdát cserél. Egyszer itt van az anyag máskor meg máshol és közben nem tudjuk mi történt vele. Ez az anyag most legyen ez a kis piros műanyag darab amit az akaratunk segítségével el fogunk most tüntetni. Ehhez az eltüntetéshez szükségünk van még egy dobozkára is, mivel úgysem hinnénk el ha a szemünk láttára tűnne el ezért arra az időre bezárjuk. Így ni. Most kérem aki tud koncentráljon velem, hogy ebből a dobozból tűnjön el a piros műagyag darabka. Nézzük meg mi történt. Hát semmi, továbbra is ott van. Ja persze elfelejtettük kimondani közben a varázsszót. Tehát ismételjük meg … és hóhusz-pókusz, abrakadabra. Csoda, pontosabban teleportáció történt mert a dobozban most már nem látják a piros műanyag darabkát. Remélem elhiszik, hogy ugyanígy vissza is tudjuk hozni.
Most következik a második parajelenség ami a vizualizációhoz áll közel. Sokan állítják, hogy az emberi szem mást érzékel fókuszált esetben a perifériákon. Kérem aki kíváncsi a kísérletre az fókuszálja erősen a tekintetét az arcomra, azon belül pedig az orrom hegyére és maradjon ebben az állapotban körülbelül 15 másodpercig és figyelje közben milyen szokatlan esemény történik. … Gondolom közben többen úgy vélték látni, hogy mozogtak a füleim.
Mi is történt valójában elemezzük ki. Az első eset természetesen egy bűvészmutatvány egy duplafalu dobozkával, a második pedig egy olyan képesség amellyel - tehát a fül mozgatásának képességével - kevesen rendelkezünk. A második kérdés az, hogy mi értelme volt megmutatni önöknek ezt a két dolgot, hiszen ezek közül egyik sem parajelenség. Szemléltetni kívántam, hogy egy olyan személy, akinek 13-as a tagsági száma a Para-kutatási Tudományos Társaságban,
Tehát az első parajelenségnél a teleportációra mutatok egy példát. Mi is az a teleportáció ? Valami olyasmi tudományos tételhez van köze, amit az egyszerű ember úgy használ, hogy az anyag nem vész el csak gazdát cserél. Egyszer itt van az anyag máskor meg máshol és közben nem tudjuk mi történt vele. Ez az anyag most legyen ez a kis piros műanyag darab amit az akaratunk segítségével el fogunk most tüntetni. Ehhez az eltüntetéshez szükségünk van még egy dobozkára is, mivel úgysem hinnénk el ha a szemünk láttára tűnne el ezért arra az időre bezárjuk. Így ni. Most kérem aki tud koncentráljon velem, hogy ebből a dobozból tűnjön el a piros műagyag darabka. Nézzük meg mi történt. Hát semmi, továbbra is ott van. Ja persze elfelejtettük kimondani közben a varázsszót. Tehát ismételjük meg … és hóhusz-pókusz, abrakadabra. Csoda, pontosabban teleportáció történt mert a dobozban most már nem látják a piros műanyag darabkát. Remélem elhiszik, hogy ugyanígy vissza is tudjuk hozni.
Most következik a második parajelenség ami a vizualizációhoz áll közel. Sokan állítják, hogy az emberi szem mást érzékel fókuszált esetben a perifériákon. Kérem aki kíváncsi a kísérletre az fókuszálja erősen a tekintetét az arcomra, azon belül pedig az orrom hegyére és maradjon ebben az állapotban körülbelül 15 másodpercig és figyelje közben milyen szokatlan esemény történik. … Gondolom közben többen úgy vélték látni, hogy mozogtak a füleim.
Mi is történt valójában elemezzük ki. Az első eset természetesen egy bűvészmutatvány egy duplafalu dobozkával, a második pedig egy olyan képesség amellyel - tehát a fül mozgatásának képességével - kevesen rendelkezünk. A második kérdés az, hogy mi értelme volt megmutatni önöknek ezt a két dolgot, hiszen ezek közül egyik sem parajelenség. Szemléltetni kívántam, hogy egy olyan személy, akinek 13-as a tagsági száma a Para-kutatási Tudományos Társaságban,
hogyan is vélekedik a sokszor parajelenségnek felcímkézett dolgokról. A tapasztalataim az mutatják, hogy a közhiedelemben parajelenségnek tartott esetek döntő hányada szándékos megtévesztés, amely többnyire bűvészeten alapulnak. Ez véleményem szerint arányaiban meghaladhatja a 99%-ot. Egy százaléknál kevesebb az olyan jelenség amely nem mindennapi képességekre épül, csalás nélkül, de arra azért tudományos válasz is létezik. Mint nálam, hogy az elcsökevényesedett emberi fülizmaimat ismét aktivizáltam gyakorlatokkal. Nagyon elenyésző az olyan esetek száma, ami további vizsgálatot érdemel, mert nem lehet egyből ebbe a két fő csoportba besorolni, hogy vagy bűvészmutatványra, vagy egy különleges és ritka képességre alapul.
Alapvetően egy tudományos kutatót egy para-kutatótól csak a kíváncsiságuk eltérő mértékével lenne szabad megkülönböztetni azonos felkészültség esetén. Ahol egy tudományos kutató megáll, mert szerinte jelenlegi tudása szerint azon túl már csak lehetetlen dolgok következhetnek, ott a para-kutató igyekszik még a lehetetlennek tartott dolgokat is megvizsgálni. Ettől természetesen nagyon messze állunk, mert jelenleg nagyon sok a képletesen megnevezett hamis és képzetlen próféta. Egy para-kutatónak kötelessége az annak tartott jelenségekre tudományos választ keresni, ha létezik ilyen és ugyanúgy kötelessége leleplezni a csalásokat, mint a Szkeptikusok is tették már sok esetben. A para-kutató sokszor találkozik azzal az esettel, ami egyik fő jellemzőjük a parajelenségeknek, hogy nehezen megfigyelhetőek és fittyet hánynak a logikának. A tudományos kutató tudja, hogy egy kísérletnek ugyanolyan körülmények között ugyanazt az eredményt kell adnia. Tehát például az alma a gravitáció miatt leesik a fáról. Ez így volt Angliában Newtonnál és jelenleg édesapám almáskertjében is ugyanaz történne, ha leesés előtt ládába nem szedjük. A parajelenségek az alma megbízható viselkedésével ellentétesen nagyon bosszantóan és logikátlanul viselkednek, ezért szinte lehetetlennek és paradoxonnak látszik, hogy egy tudományos kutatót meg lehessen győzni egy parajelenség létezéséről. Hiszen amikor ez bekövetkezik, akkor az már elveszti parajelenség voltát és onnét mint eddig feltáratlan, ismeretlen tudományos jelenség fog további vizsgálat alá esni és egy idő elteltével a tudományos válasz is megszületik rá.
Ezt talán legegyszerűbben személyes élményemmel kívánom szemléltetni. Kérem jelzésként, nyújtsa fel a kezét, az aki járt már izzó parázson mezítláb. …igen, nem túl sokan vannak ilyenek. Kérem, nyújtsa fel a kezét az előbbiek kivételével az, aki hajlandó lenne ezt megtenni, mivel már ha másnak nem is saját magának el kell hinnie ha meg tudja tenni akkor létezik ilyen … igen a fennlévő kezek alapján talán ez a fő különbség a Para-kutató és egy tudományos kutató között. Személyesen háromszor mentem át egy vörösen izzó parázsszőnyegen mezítláb minden sérülés nélkül, ami a fizika és az orvostudomány számára nem lenne szabad ildomosnak lenni. Természetesen megvizsgáltuk, hogy nem történt-e esetleg hipnózis, vagy más trükk, de eddig ilyet nem leltünk. Vizsgáltunk ezen kívül agykontrolosakat, a jövőérzékelést idegen szóval prekogniciót, az asztrológia valóságtartalmát, parafenoméneket, állítólag materalizációból eredő agyagot, lélekvándorlást, a manilai kézzel operáló orvosokat és még sok minden mást. Az általános tapasztalat az, hogy laboratóriumi körülmények között, tudományos igénnyel összeállított kísérleteknél valamiért még az olyan jelenségek is csődöt mondanak, amelyek egyébként látszólag máshol már működtek. Illetve a kiemelkedően jó teljesítmény elvész a többi rossz mellett. Nagyon nehezen és nem egyértelműen kimutatható kisebb eredmények vannak csak, ahol legfeljebb a matematikai statisztika által lehet eredményeket elfogadtatni a jelenlegi hivatalosan uralkodó tudománnyal. Valószínű, hogy teljesen más utakon kellene megközelíteni, és érthetővé tenni, ha lehet egyáltalán a parajelenségeket.
Meg kívánok a Szkeptikusokkal osztani egy általam terjesztett új fogalmat is és ha megnyeri tetszésüket bátran használják a jövőben. A fogalmat a csalásokra és az ámításokra találtuk ki használni. Levezetése: porhintés, szemfényvesztés, vagy népiesen a paraszt vakításból képzett új fogalom a PARVAK.
Remélem mostanra rájöttek, hogy egymáshoz igen közeli malmokban őrlünk. Sokáig tevékenykedtem egy olyan alapítványban is amelyik az emberi elme képességeit vizsgálta és tagjai főként elismert tudósokból és kutatókból álltak. Ott is felvetődött már a gondolat, hogy a tudomány túlságosan kirekesztő főként a számára megmagyarázhatatlan események előtt. Amit nem tud megmagyarázni azt nem is akarja, hogy létezzen a számára. Egyik ismerősöm talán kevesebb, mint több sikerrel ezért hozta létre a Szintézis Szabadegyetemet, hogy a tudományos kutató és a para-kutató párbeszéde kialakulhasson. Sajnos vele ütközik abban a véleményünk, hogy egy para-kutatónak szerintem alapvetően a tudományt kell felhasználni kutatásai magyarázataihoz, és ha ott kifogytak az érvek, csak akkor lehet más eszközökkel, elméletekkel próbálkozni. Ő ezt alapjaiban azért másképpen képzeli el és ezért törvényszerűen a Szkeptikus gondolkodásmódhoz közelebb állónak érzem magam, mint Szintézis Szabadegyetem filozófiájához.
A Szkeptikusok előtt gondolom nem ismeretlen, hogy a parajelenségek kutatása nagyon sok országban elismert tudományág. Abban a városban is működik egy ilyen tudományos igényű para-kutatási laboratórium, ahol Einstein több évtizedet élt és ezt a várost Princetonnak nevezik. Említhetnék itt még számos más helyet és egyetemet is, mint például Duke-ot. Talán hazánkban sem ártana a Szkeptikusoknak egy kicsit megértőbbnek lenni a kíváncsi emberek ezen fajtájával.
Külön említést érdemel, hogy van olyan előadó, aki az előzetes program szerint előadást tart a mai napon a Pi víz vizsgálatáról már évek óta elmehasadásos állapotban szenved, hogy a para-kutatók, vagy a szkeptikusok táborába sorolja magát. Örök a tapasztalat, hogy az emberek általában érdekeiknek, elsősorban anyagi érdekeiknek megfelelően cselekednek és nem mindig a meggyőződésük dominál. Továbbá olyanok is vannak, akik mindkét oldalból egyszerre kívánnak anyagi hasznot húzni.
Az elmúlt évi konferencián a másik fél saját hibája és felkészületlensége miatt nem kerülhetett igazából meghallgatásra. Tóth László ufó kutatót nem túl udvarias módon hozták úgy zavarba, hogy az előadásából, ami egyértelmű érték lehetett volna azt sem tudta elmondani. Itt nem a meghökkentő elméleteire gondolok, amelyek számomra is erősen kétesek, hanem másra. A szünetben a kezembe nyomott néhány anyagot és ezek közt leltem az 1997 évi Szkeptikus konferencia kiemelt üzeneteit a másik félnek, akit 1998-ban meg akartak hallgatni. Ezek hangoztak el 1997-ben üzenetként: „ …tévtanok…tévtanok…áltudomány…nem tudomány…szemen szedett hülyeség… belső derűm elhagy…ellentechnikákat kell kifejlesztenünk…a paratudományok kísérteni fognak bennünket…éljen a humor, a gúny és az irónia fegyverével…az áltudományt le kell küzdenünk…humorral és iróniával kell harcolnunk…fel kell őket jelenteni…kérem jelentsék őt fel…hordalék…marginális hordalék...”
Hát igen elgondolkoztató kiemelések ezek, amit talán túlreagálásnak lehet a legreálisabban nevezni. Persze, hogy rengeteg a csaló és a szerencsevadász a másik fél oldalán, de az fel sem vetődött a Szkeptikusokban, hogy talán nem mindenki az és ezért nem is túl szerencsés ez a teljes frontos támadás. Gondolom Önök a józan ész elsődlegességét és a babonaság elleni küzdelmet tűzték a zászlajukra. Legalább is így értesültem az egyik para-kutató társamtól, aki részt vett a Szkeptikusok klubjának megalakulásánál is. Javaslom, hogy a fürdető vízből vegyük ki a józan észt, mielőtt kiöntenénk vele együtt. Tehát igyekezzünk közös értékeket is keresni, mert remélem azok is vannak.
Megemlítek például egy olyan esetet amelyet nem értek miért a para-kutatóknak kell vizsgálniuk és ezt miért nem a Szkeptikusok teszik. Vagy lehet, hogy némely para-kutató szkeptikusabb a szeptikusoknál is. Biztosan sokan ismerik Egely Györgyöt és találmányát a vitalitásmérőt. Ez egy olyan szerkezet, amely a feltaláló szerint méri a szervezetünk vitalitás energiáját. A szerkezet forgását szerinte a tudomány számára eddig ismeretlen energia idézi elő. Tehát nem hőáramlás, elektromágneses energia vagy más hasonló. A saját és ismerőseim kísérleteire támaszkodva, a tényeket tisztelve, sajnos ki kell jelentenem, hogy Egely György évtizedet meghaladó munkája a készülék létrehozására tévútnak látszik jelenleg. Az eddigi tények azt bizonyítják, hogy a vitalitásmérő nem más, mint egy különleges hőmérő, amely az egyén tenyerén lévő hő különbségek és a környezet hő különbségei miatt forgómozgásba jött levegő áramlásának a sebességét és irányát méri. Természetesen a tenyérnek is mindig más a hő térképe az idegállapottól és más orvosi állapottól függően, ugyanúgy mint az arcunknak. Ezért mutatható ki összefüggés a vitalitás és a tenyér hő térképe között, ami azt látszik tévesen alátámasztani, mintha a műszer közvetlenül a vitalitást mérné. Természetesen ilyenkor nagyon nehéz szembesülni tévedésével mindenkinek és igyekszik menteni a menthetőt. Nekem két eltérő tenyérhőmérsékletre melegített vasalóval is sikerült olyan értéken megforgatni a kereket, mint az ismertető szerint egészségesnek tartott átlag emberi szervezet teszi vitalitásával. Ez a kijelzőn a 100%-os értéknek felel meg. Állandóak a viszontmagyarázatok, mint például bevezetésre került egy termikus zaj fogalom is. Egyszerűen megoldható és eldönthető lenne a vita, gondolom azzal, ha egy megfelelően felmelegített nem élő emberi kéz forgatná a vitalitásmérőt a teljesen egészséges élő emberi értéken. Ez meggyőzné a tudóst és a laikust is. Nem lehetne további vita hiszékenység és a kételkedés oldalán állók között.
A szkeptikusok logikára és az elismert tudományra épített várában is találtam repedéseket a falakban. Állandóan magyarázkodniuk szükséges, hogy a vallásokat miért nem tartják babonaságnak, ha például az ufókban, vagy a gyógyító erőkben hívőket annak tartják. Biztos vagyok például, hogy sok szkeptikus bevallottan, vagy bevallatlanul istenhívő. Véleményem szerint lehet valaki vagy szkeptikus, vagy istenhívő, de a kettő egy személyben soha. A szkeptikus istenhívő azt akarhatja ami lehetetlen. A népi mondással élve szeretkezni és szűznek is akar maradni egyszerre. Továbbá elgondolkodtató az a tény is, hogy idegen civilizációk létezésének a matematikai, tehát tudományos valószínűsége nagyságrendekkel nagyobb isten létezésének valószínűségénél. A tudomány jelenleg isten létezését paradoxonnak tartja.
Mindezen gondolataim után, továbbra is örülök, hogy az elmúlt évben részt vehettem és jelenleg részt vehetek a Szkeptikusok konferenciáján. Sok új dolgot tanultam a szkeptikusoktól és sok új gondolatom támadt a szkeptikus gondolkodásmód hatására. Javaslom legyenek kíváncsibbak és megértőbbek a másik fél iránt és ha más nem annak hibáiból tanuljanak, hogy ne kövessék el ugyanazt. Frid Ervin matematikus néhány megfogó gondolatfoszlányát idézném zárásul: „Tekintélyelvű a világunk. A gyerekeknek el kell hinni nünk amit a felnőttek oktatnak. Babonára oktatunk. A tévedés jogát tartsuk fenn.” és végül utolsóként a legfontosabb, hogy „A valóságot nem tudjuk leírni.” - sem a szkeptikus sem a para-kutató nem képes erre.
Alapvetően egy tudományos kutatót egy para-kutatótól csak a kíváncsiságuk eltérő mértékével lenne szabad megkülönböztetni azonos felkészültség esetén. Ahol egy tudományos kutató megáll, mert szerinte jelenlegi tudása szerint azon túl már csak lehetetlen dolgok következhetnek, ott a para-kutató igyekszik még a lehetetlennek tartott dolgokat is megvizsgálni. Ettől természetesen nagyon messze állunk, mert jelenleg nagyon sok a képletesen megnevezett hamis és képzetlen próféta. Egy para-kutatónak kötelessége az annak tartott jelenségekre tudományos választ keresni, ha létezik ilyen és ugyanúgy kötelessége leleplezni a csalásokat, mint a Szkeptikusok is tették már sok esetben. A para-kutató sokszor találkozik azzal az esettel, ami egyik fő jellemzőjük a parajelenségeknek, hogy nehezen megfigyelhetőek és fittyet hánynak a logikának. A tudományos kutató tudja, hogy egy kísérletnek ugyanolyan körülmények között ugyanazt az eredményt kell adnia. Tehát például az alma a gravitáció miatt leesik a fáról. Ez így volt Angliában Newtonnál és jelenleg édesapám almáskertjében is ugyanaz történne, ha leesés előtt ládába nem szedjük. A parajelenségek az alma megbízható viselkedésével ellentétesen nagyon bosszantóan és logikátlanul viselkednek, ezért szinte lehetetlennek és paradoxonnak látszik, hogy egy tudományos kutatót meg lehessen győzni egy parajelenség létezéséről. Hiszen amikor ez bekövetkezik, akkor az már elveszti parajelenség voltát és onnét mint eddig feltáratlan, ismeretlen tudományos jelenség fog további vizsgálat alá esni és egy idő elteltével a tudományos válasz is megszületik rá.
Ezt talán legegyszerűbben személyes élményemmel kívánom szemléltetni. Kérem jelzésként, nyújtsa fel a kezét, az aki járt már izzó parázson mezítláb. …igen, nem túl sokan vannak ilyenek. Kérem, nyújtsa fel a kezét az előbbiek kivételével az, aki hajlandó lenne ezt megtenni, mivel már ha másnak nem is saját magának el kell hinnie ha meg tudja tenni akkor létezik ilyen … igen a fennlévő kezek alapján talán ez a fő különbség a Para-kutató és egy tudományos kutató között. Személyesen háromszor mentem át egy vörösen izzó parázsszőnyegen mezítláb minden sérülés nélkül, ami a fizika és az orvostudomány számára nem lenne szabad ildomosnak lenni. Természetesen megvizsgáltuk, hogy nem történt-e esetleg hipnózis, vagy más trükk, de eddig ilyet nem leltünk. Vizsgáltunk ezen kívül agykontrolosakat, a jövőérzékelést idegen szóval prekogniciót, az asztrológia valóságtartalmát, parafenoméneket, állítólag materalizációból eredő agyagot, lélekvándorlást, a manilai kézzel operáló orvosokat és még sok minden mást. Az általános tapasztalat az, hogy laboratóriumi körülmények között, tudományos igénnyel összeállított kísérleteknél valamiért még az olyan jelenségek is csődöt mondanak, amelyek egyébként látszólag máshol már működtek. Illetve a kiemelkedően jó teljesítmény elvész a többi rossz mellett. Nagyon nehezen és nem egyértelműen kimutatható kisebb eredmények vannak csak, ahol legfeljebb a matematikai statisztika által lehet eredményeket elfogadtatni a jelenlegi hivatalosan uralkodó tudománnyal. Valószínű, hogy teljesen más utakon kellene megközelíteni, és érthetővé tenni, ha lehet egyáltalán a parajelenségeket.
Meg kívánok a Szkeptikusokkal osztani egy általam terjesztett új fogalmat is és ha megnyeri tetszésüket bátran használják a jövőben. A fogalmat a csalásokra és az ámításokra találtuk ki használni. Levezetése: porhintés, szemfényvesztés, vagy népiesen a paraszt vakításból képzett új fogalom a PARVAK.
Remélem mostanra rájöttek, hogy egymáshoz igen közeli malmokban őrlünk. Sokáig tevékenykedtem egy olyan alapítványban is amelyik az emberi elme képességeit vizsgálta és tagjai főként elismert tudósokból és kutatókból álltak. Ott is felvetődött már a gondolat, hogy a tudomány túlságosan kirekesztő főként a számára megmagyarázhatatlan események előtt. Amit nem tud megmagyarázni azt nem is akarja, hogy létezzen a számára. Egyik ismerősöm talán kevesebb, mint több sikerrel ezért hozta létre a Szintézis Szabadegyetemet, hogy a tudományos kutató és a para-kutató párbeszéde kialakulhasson. Sajnos vele ütközik abban a véleményünk, hogy egy para-kutatónak szerintem alapvetően a tudományt kell felhasználni kutatásai magyarázataihoz, és ha ott kifogytak az érvek, csak akkor lehet más eszközökkel, elméletekkel próbálkozni. Ő ezt alapjaiban azért másképpen képzeli el és ezért törvényszerűen a Szkeptikus gondolkodásmódhoz közelebb állónak érzem magam, mint Szintézis Szabadegyetem filozófiájához.
A Szkeptikusok előtt gondolom nem ismeretlen, hogy a parajelenségek kutatása nagyon sok országban elismert tudományág. Abban a városban is működik egy ilyen tudományos igényű para-kutatási laboratórium, ahol Einstein több évtizedet élt és ezt a várost Princetonnak nevezik. Említhetnék itt még számos más helyet és egyetemet is, mint például Duke-ot. Talán hazánkban sem ártana a Szkeptikusoknak egy kicsit megértőbbnek lenni a kíváncsi emberek ezen fajtájával.
Külön említést érdemel, hogy van olyan előadó, aki az előzetes program szerint előadást tart a mai napon a Pi víz vizsgálatáról már évek óta elmehasadásos állapotban szenved, hogy a para-kutatók, vagy a szkeptikusok táborába sorolja magát. Örök a tapasztalat, hogy az emberek általában érdekeiknek, elsősorban anyagi érdekeiknek megfelelően cselekednek és nem mindig a meggyőződésük dominál. Továbbá olyanok is vannak, akik mindkét oldalból egyszerre kívánnak anyagi hasznot húzni.
Az elmúlt évi konferencián a másik fél saját hibája és felkészületlensége miatt nem kerülhetett igazából meghallgatásra. Tóth László ufó kutatót nem túl udvarias módon hozták úgy zavarba, hogy az előadásából, ami egyértelmű érték lehetett volna azt sem tudta elmondani. Itt nem a meghökkentő elméleteire gondolok, amelyek számomra is erősen kétesek, hanem másra. A szünetben a kezembe nyomott néhány anyagot és ezek közt leltem az 1997 évi Szkeptikus konferencia kiemelt üzeneteit a másik félnek, akit 1998-ban meg akartak hallgatni. Ezek hangoztak el 1997-ben üzenetként: „ …tévtanok…tévtanok…áltudomány…nem tudomány…szemen szedett hülyeség… belső derűm elhagy…ellentechnikákat kell kifejlesztenünk…a paratudományok kísérteni fognak bennünket…éljen a humor, a gúny és az irónia fegyverével…az áltudományt le kell küzdenünk…humorral és iróniával kell harcolnunk…fel kell őket jelenteni…kérem jelentsék őt fel…hordalék…marginális hordalék...”
Hát igen elgondolkoztató kiemelések ezek, amit talán túlreagálásnak lehet a legreálisabban nevezni. Persze, hogy rengeteg a csaló és a szerencsevadász a másik fél oldalán, de az fel sem vetődött a Szkeptikusokban, hogy talán nem mindenki az és ezért nem is túl szerencsés ez a teljes frontos támadás. Gondolom Önök a józan ész elsődlegességét és a babonaság elleni küzdelmet tűzték a zászlajukra. Legalább is így értesültem az egyik para-kutató társamtól, aki részt vett a Szkeptikusok klubjának megalakulásánál is. Javaslom, hogy a fürdető vízből vegyük ki a józan észt, mielőtt kiöntenénk vele együtt. Tehát igyekezzünk közös értékeket is keresni, mert remélem azok is vannak.
Megemlítek például egy olyan esetet amelyet nem értek miért a para-kutatóknak kell vizsgálniuk és ezt miért nem a Szkeptikusok teszik. Vagy lehet, hogy némely para-kutató szkeptikusabb a szeptikusoknál is. Biztosan sokan ismerik Egely Györgyöt és találmányát a vitalitásmérőt. Ez egy olyan szerkezet, amely a feltaláló szerint méri a szervezetünk vitalitás energiáját. A szerkezet forgását szerinte a tudomány számára eddig ismeretlen energia idézi elő. Tehát nem hőáramlás, elektromágneses energia vagy más hasonló. A saját és ismerőseim kísérleteire támaszkodva, a tényeket tisztelve, sajnos ki kell jelentenem, hogy Egely György évtizedet meghaladó munkája a készülék létrehozására tévútnak látszik jelenleg. Az eddigi tények azt bizonyítják, hogy a vitalitásmérő nem más, mint egy különleges hőmérő, amely az egyén tenyerén lévő hő különbségek és a környezet hő különbségei miatt forgómozgásba jött levegő áramlásának a sebességét és irányát méri. Természetesen a tenyérnek is mindig más a hő térképe az idegállapottól és más orvosi állapottól függően, ugyanúgy mint az arcunknak. Ezért mutatható ki összefüggés a vitalitás és a tenyér hő térképe között, ami azt látszik tévesen alátámasztani, mintha a műszer közvetlenül a vitalitást mérné. Természetesen ilyenkor nagyon nehéz szembesülni tévedésével mindenkinek és igyekszik menteni a menthetőt. Nekem két eltérő tenyérhőmérsékletre melegített vasalóval is sikerült olyan értéken megforgatni a kereket, mint az ismertető szerint egészségesnek tartott átlag emberi szervezet teszi vitalitásával. Ez a kijelzőn a 100%-os értéknek felel meg. Állandóak a viszontmagyarázatok, mint például bevezetésre került egy termikus zaj fogalom is. Egyszerűen megoldható és eldönthető lenne a vita, gondolom azzal, ha egy megfelelően felmelegített nem élő emberi kéz forgatná a vitalitásmérőt a teljesen egészséges élő emberi értéken. Ez meggyőzné a tudóst és a laikust is. Nem lehetne további vita hiszékenység és a kételkedés oldalán állók között.
A szkeptikusok logikára és az elismert tudományra épített várában is találtam repedéseket a falakban. Állandóan magyarázkodniuk szükséges, hogy a vallásokat miért nem tartják babonaságnak, ha például az ufókban, vagy a gyógyító erőkben hívőket annak tartják. Biztos vagyok például, hogy sok szkeptikus bevallottan, vagy bevallatlanul istenhívő. Véleményem szerint lehet valaki vagy szkeptikus, vagy istenhívő, de a kettő egy személyben soha. A szkeptikus istenhívő azt akarhatja ami lehetetlen. A népi mondással élve szeretkezni és szűznek is akar maradni egyszerre. Továbbá elgondolkodtató az a tény is, hogy idegen civilizációk létezésének a matematikai, tehát tudományos valószínűsége nagyságrendekkel nagyobb isten létezésének valószínűségénél. A tudomány jelenleg isten létezését paradoxonnak tartja.
Mindezen gondolataim után, továbbra is örülök, hogy az elmúlt évben részt vehettem és jelenleg részt vehetek a Szkeptikusok konferenciáján. Sok új dolgot tanultam a szkeptikusoktól és sok új gondolatom támadt a szkeptikus gondolkodásmód hatására. Javaslom legyenek kíváncsibbak és megértőbbek a másik fél iránt és ha más nem annak hibáiból tanuljanak, hogy ne kövessék el ugyanazt. Frid Ervin matematikus néhány megfogó gondolatfoszlányát idézném zárásul: „Tekintélyelvű a világunk. A gyerekeknek el kell hinni nünk amit a felnőttek oktatnak. Babonára oktatunk. A tévedés jogát tartsuk fenn.” és végül utolsóként a legfontosabb, hogy „A valóságot nem tudjuk leírni.” - sem a szkeptikus sem a para-kutató nem képes erre.
