Hraskó Gábor a Szkeptikus Társaság elnöke és Szkeptikus Szervezetek Európai Tanácsának 2013-2017 közötti elnöke meglepett, mert már egy nem is várt érdemi és nyilvános kritikát küldött a számomra, a jelenleg nyomdai előkészületek fázisában lévő alábbi című, irodalmi műfaját tekintve tudományfilozófiai esszémről. Amelyet munkapéldányban számos olyan ismerősömnek elküldtem, akiket régebbi tudományos vitáink miatt érinthet.
Kritikáját köszönöm, változatlan formában közzé teszem. Később majd néhány dologban, külön blogbejegyzésemben korrigálom, megadom a helyes válaszokat, vagy inkább az érthetőség miatti háttér információkat, mert vannak benne erről való megfeledkezések és az adott memetika tudományterületen való jártasság hiánya miatti értetlenségek is, de ez normálisnak mondható. Mert minden eddigi kutatásom alapján, eddig úgy néz ki, hogy első vagyok aki ilyet tett. Tehát senki sem merte, akarta, tudta .... előttem tudományos módszertannal vizsgálni "Isten"-t.
GONDOLATOK IVÁN GÁBOR „Tudományon Átszűrt „Isten” avagy van egy kis bibi az ateizmussal” CÍMŰ PUBLIKÁCIÓJÁHOZ
Gábor elképesztő energiával foglalkozik ezzel a témával és írását leginkább egy filozófiai műnek tekintem. Nem vagyok filozófia területén szakértő, tehát ezt az aspektust nem tudom értékelni. A dolgozatban felvetettekhez hasonló kérdéseket én is sokszor feltettem már magamban, kerestem is rá a válaszokat, de szakértelem és idő hiányában nem is próbáltam a gondolataimat egységes rendszerbe foglalni. Elégségesnek tartottam magam számára, hogy egy operatív, konzekvens, de nem filozófikusan precíz gondolati rendszert alkossak magamnak, amiben nem e rendszer közvetlen publikálását tartom lényegesnek, hanem annak mindennapi alkalmazását életszerű esetekre. Természetesen nem tartom egyáltalán feleslegesnek, ha valaki magát ezen gondolati alapot próbálja tisztázni. Remélem, Gábor meg fogja kapni a megfelelő kritikát hozzáértőktől!
Én a véleményemet két részben fogalmazom meg:
- A Szkeptikus Társaságra és rám vonatkozó megjegyzései
- Az „Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén?” fejezetről szóló véleményem
A Szkeptikus Társaságra és rám vonatkozó megjegyzések
Gábor teljesen feleslegesen foglalkozik e tekintetben a Szkeptikus Társasággal. Érvei arról tanúskodnak, hogy nem ismeri a Társaság álláspontját, szerepét e tekintetben. Ő maga fogalmazza meg, hogy szerinte mi a Társaság és az istenhit kapcsolata, és ezt kritizálja, elemzi. Ez tipikus szalmabáb érvelési hiba, mivel nem a tényeken, hanem a saját maga által felrajzolt hamis és emiatt könnyűszerrel kritizálható elképzeléseken alapul.
A Szkeptikus Társaság eredetileg a FILOZÓFIAI NATURALIZMUS alapán szerveződött meg. Ez a világszemlélet azon alapul, hogy NINCS semmi természetfeletti a világban. Azonban kiderült, hogy a Társaság tudományos szkepticizmust képviselő munkáját ellehetetlenítette az, hogy bármiféle állítását, állásfoglalását rögtön vallási, isten hit vagy tagadás irányba vitték el az olvasók, gyakorlatilag figyelmen kívül hagyva a tudományos tartalmat. Ezért már sok évvel ezelőtt a Társaság szűkítette a tevékenységi körét az úgynevezett METODOLÓGIAI (MÓDSZERTANI) NATURALIZMUS témakörére. Ez azt a munkahipotézist jelenti, hogy a természet (beleértve az embert is) működésének megértéséhez, megismeréséhez, magyarázatához nem tételezünk fel semmilyen természeten kívüli intelligencia, természet feletti létezését. Ez tulajdonképpen a tudományos módszer egyik alappillére, és mint ilyen, elképesztő sikereket ért el a világ megismerésében, magyarázatában az elmúlt évszázadokban (függetlenül attól, hogy e tudást az ember éppen mire használja).
Fontos megérteni tehát, hogy a Társaság nem valami intellektuális gyávaság miatt lépett vissza a filozófiai naturalizmustól a módszertani naturalizmusba, hanem mert úgy ítélte meg, hogy jelentősen akadályozza az áltudományok, ezotéria, dogmák, hamis tudomány ellen végzett tevékenységét, mivel a közvetlenül igazolható módszertani naturalizmusról elterelte volna a figyelmet a világszemléletet, filozófiát képviselő filozófiai naturalizmus. Kicsit egyszerűbben fogalmazva: a Társaság továbbra is minden olyan állítással foglalkozik (világnézeti indíttatástól függetlenül), amely a tudományos módszerrel megközelíthető. Ez igaz a vallási indíttatású állításokra is, kezdve a talán kevésbé fajsúlyos „könnyező szent szobra” esetétől a kreacionizmuson keresztül bármilyen témára.
Amikor Gábor a Szkeptikus Társaság Isten létére vonatkozó állításait vizsgálná, akkor tehát a fenti döntésen kívül másra nem hivatkozhat, mivel a Társaságnak az általa vizsgált filozófiai kérdésben NINCS HIVATALOS ÁLLÁSPONTJA.
Az „Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén?” fejezet
Ebben a részben nem a Szkeptikus Társaság elnökeként, hanem magánszemélyként fogalmazom meg véleményemet Gábor dolgozatának rövid, negyedik fejezetéről. Azért foglalkozom külön ezzel a fejezettel, mert ezzel a kérdéssel én is gyakran találkozom, foglalkoznom kell vele. És ebben az értelemben egyébként a Szkeptikus Társaság tevékenységével is kapcsolatos.
Azt hiszem, alapvetően egyetértek Gábor érvelésével. Nem is vitatkoznék vele, hanem az én személyes véleményemet fogalmazom meg a kérdésről néhány olyan szempontot hozzáadva, amely talán így nem szerepel a dolgozatban.
A néhai Stephen Jay Gould – neves amerikai paleontológus, evolúcióbiológus – vezette be az úgynevezett „Non-overlapping magisteria” (NOMA) fogalmát, amely szerint a tudomány és a vallás a tények, értékek, megközelítés két egymástól teljesen elkülönülő – és ezért valójában nem is ütköző – formáját testesítik meg. Gould tehát igennel válaszol Gábor kérdésére: Isten (és ezek szerint a vallás) kívül esik a tudomány hatókörén. Egy másik releváns fogalom a „Hézagok istene” (God of the gaps), amely azt a felfogást tükrözi, hogy a tudományos ismeretben fellelhető lyukak, hézagok egy felsőbbrendű létének bizonyítékául szolgálnak. A felfogás kritikusai viszont éppen a természetfeletti létének cáfolataként mutatnak rá arra a vitathatatlan tényre, hogy e rések mérete rohamosan szűkült a tudomány fejlődésével, a természet tudományos megismerésének térnyerésével egészen odáig, hogy mára az elme, a tudat magyarázatában is eredményeket ér el. Arra is rá kell mutatni a „hézagok istene” hipotézissel kapcsolatban, hogy annak alapját egy ismert érvelési (logaikai) hiba adja: a nem tudás, mint érv (argumentum ad ignorantiam). Azt hiszem, Gábor lenne az első, aki egy-egy ilyen „rés” alapján szórakozásképpen tucatnyi komolyabb és komolytalanabb természetfeletti és egyéb tudománytalan magyarázatot tudna felhozni annak demonstrálására, hogy a nem tudás épp azt jelenti, hogy nem tudjuk. Önmagában nem bizonyíték egy adott alternatív hipotézisre.
Én magam úgy érzékelem, hogy a vallás, az Isten-hit igenis érintkezik azokkal a területekkel, amelyekkel a tudomány foglalkozik. Ahogy Gábor is rámutat a dolgozatban, természetesen sok vallási indíttatású állítás úgy (olyan pongyolán) van megfogalmazva, hogy tudományos értelemben egyszerűen nem vizsgálható. Nincs benne olyan határozott állítás, amelyről valójában eldönthető lenne, hogy igaz-e vagy hamis. Gábor leginkább Isten sokféle definíciójának homályosságára és ellentmondásaira mutat rá, de a vallás, a hit egyéb területére is jellemző ez a fogalmazásmód.
Amennyiben egy ilyen állítás a mindennapi beszélgetés szituációjában fordul elő, akkor meg szoktam fontolni, hogy egyáltalán reagáljak rá. Ha úgy tetszik, ez szociológiai konformizmus a részemről, de legalább ekkora részben szellemi tehermentesítés is. Fontos esetben, vagy ha konkrétan fel vagyok szólítva rá, akkor viszont szívesen belemegyek ilyen vitákba. Ha tudományosan értelmezhető precizitással van megfogalmazva az állítás, akkor igyekszem a tudomány álláspontját bizonyítékok és alapkutatási ismeretek, plauzibilitás tekintetében képviselni. Ha az állítás ellenőrizhetetlen formában van feltéve, akkor általában visszakérdezek: „És akkor szerinted ebből mi következik? Miért érdekes az állítás?”.
Gábor hozzáállása az ilyen szituációkhoz véleményem szerint sokkal keményebb, konfrontatívabb, ahogy ez a dolgozatából is kitűnik. Gondolkodóként lehet, hogy ez a helyes megközelítés. Én inkább ismeretterjesztőként állok a kérdéshez, ezért számomra a kevésbé drasztikus megközelítés hatékonyabbnak tűnik. Modern szociológiai kutatások kimutatták, hogy az emberek világnézeti beállítottságának megváltoztatása gyakorlatilag lehetetlen. Ugyancsak nehéz bármilyen olyan témában véleményváltozást elérni, amely erősen kötődik ehhez a saját világnézethez, amelynek megőrzését az illető identitásbeli kérdésnek tekinti. Én ezért tartom fontosnak a tudományosan megközelíthető kérdések esetén a világnézeti, filozófiai hátteret elválasztani a konkrét kérdéstől.
Gábor egyéb kezdeményezései – illetve bizonyos értelemben ezen tanulmány egyes stíluselemei is – azt a nézetet képviselik, hogy a humor, a nevetségessé tevés segíthet bizonyos hitrendszerek visszaszorításában, eredmények elérésében. Ebben lehet valami – lásd egyes magyar és külföldi viccpártok kisebb-nagyobb politikai sikereit –, de szerintem csak bizonyos rétegek esetében működik. A valódi „hívők” megközelítésére alkalmatlan, sőt talán kontraproduktív is abban.
Tehát én – Gáborhoz hasonlóan – úgy gondolom, hogy a tudomány és a vallás bizony elég nagy mértékben ugyanazon kérdések megválaszolására szolgálnak, véleményem szerint egyáltalán nem ugyanolyan sikerrátával. Nem gondolom – és ebben azt hiszem nem értünk egyet Gáborral – hogy MINDENRE a tudomány módszertanával kellene vagy lenne érdemes választ keresni, vagy hogy csak a tudomány érvrendszerét lehet használni (alternatívaként egyébként nem a vallásra gondolok itt). Ez egy praktikussági érvelés a részemről. Nem a tudományos módszertan elvi határaira vonatkozik, hanem praktikus, jelenlegi teljesítőképességére. Ahogy a fizikában is érdemes a különböző szintek egymástól néha igencsak elváló törvényszerűségeivel foglalkozni ahelyett, hogy mindent nyers erővel kvantumfizikával próbálnánk meg (sikertelenül) magyarázni, a társadalmi, politikai, gazdasági kérdésekben is érdemes (egyelőre?) nem igazán tudományos megfontolásokat is figyelembe venni.
Mivel ebben a fejezetben szintén hivatkozik Gábor a Szkeptikus Társaságra, ezért erre külön reagálok.
„Mint ismeretes kiírtam egy egy millió forintos pályázatot ateisták és szkeptikusok számára az Általános Isten definíciója levezetésem kritikai próbájaként, ami a tudományos módszertan egyik eleme. A kiírás részben komoly, részben provokatív és James Randi 1 millió dolláros kihívásának és a hazai Szkeptikus Társaságnak is paródiája egyben. Fő feladata az, hogy egyre többeket ráébresszen, hogy tévedés az, hogy Istent ne lehetne tudományos igényességgel meghatározni.”
Nem értem, hogyan kerül a Szkeptikus Társaság vagy James Randi ebbe a kérdéskörbe, és hogy egyáltlán miért szkeptikusok és ateisták a címzettek. Hogy miért lenne Gábor „Általános Isten definíciója” a Társaság paródiája? Ez a definíció Gábor szerint természetesen NEM egy létező Isten definíciója, hanem egy olyan meghatározás, amely precíz (tehát esetleg tudományosan megközelíthető, falszifikálható), és amely – és ez fontos lenne – szerinte releváns is, azaz amely megfelelne azzal a – nem igazán precíz – Isten fogalommal, amelyet a legtöbb hívő magáénak vall. Ez utóbbiról nem az én feladatom nyilatkozni (azaz hogy helyes-e ez a meghatározás vagy szalmabáb), de a Társaságnak sincs ezzel kapcsolatban tennivalója. Ha jól emlékszem, Gábor azzal fordult hozzánk, hogy cáfoljuk a definícióját ha tudjuk, vagy... és itt nem is tudom, mi következik. Mit cáfoljunk? Hogy releváns-e a definíció a keresztények (vagy) mások Istenére? Ez nem a mi feladatunk. Hogy konzisztens-e logikailag a szerinte egyébként nem létező Isten definíciója? Ez lehet érdekes intellektuális kihívás, de semmi köze a Szkeptikus Társaság tevékenységéhez. Még akkor se lenne az, ha a Társaság a filozófiai naturalizmust képviselné és nem a módszertanit.
Gábor saját véleménye szerint meg tudta tenni azt, hogy Isten fogalmát tudományos igényességgel definiálta. Én sose állítottam – és a Társaság semmilyen megnyilvánulásából sem következik az –, hogy ez lehetséges vagy hogy lehetetlen lenne. Személy szerint úgy gondolom, hogy egy hívő egyszerűen azt állítaná, hogy a Gábor által felállított Isten definíció nem arra a természetfeletti lényre vonatkozik, akiben ő hisz. Gábor stílusában megfogalmazva szerinte Gábor a „cipő” definícióját adta meg, miközben az ő kezében egy „narancs” van. De erről nem nekem kell nyiltkoznom.
Végszó
Remélem, hogy Gábor gondolatai érdemleges kritikát fognak kiváltani! Azt is remélem egyben, hogy megérti, hogy értelmetlen dolog a témájához nem igazán kapcsolódó személyeket, szervezeteket berángatni a gondolatmenetébe, mert az nem erősíti, hanem szétzilálja azt.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
IGe általi megjegyzés: Közben megszületett a válaszom és arról, hogy a tudományos vita illemszabályai szerint ezt is kirakják a f@szbuk oldalukra, nem is álmodom:
Szkeptikus Társaság és Hraskó Gábor saját kérésre való hanyagolása a jövőben
