Kimerültség babasírás miatt címmel olvastam az Új Néplap március végi számában egy cikket, amely egy brit felmérésre alapult. "Az első gyermekes újdonsült szülők naponta átlagosan másfél órányi alvást veszítenek az apróság érkezését követő évben." Lehet-e ez másként? A boldog babák csak akkor sírnak, ha valami gondjuk van? Hogyan lehet szinkronba hozni a babák és a szülők életmódját és alvási szokásait? Nézzük saját példával:

Március 12-én 01 óra 35 perckor született a kislányunk, Melina Szofi és az első nap valóban mi sem aludtunk szinte semmit sem. Budapesten, Zuglóban kertvárosi részén élünk, de az itteni kórházakat és szülészorvosokat körbejárva párommal a szülei lakóhelyén Szolnokon való apás szülés mellett döntöttünk. Családi hajlam volt a kora és a gyors lefolyású szülésre és mi nem akartunk kockáztatni. Az itteni orvosok többsége egyszerűen nem akarta elhinni, hogy lehetséges, hogy valaki a vajúdás elkezdéséhez képest egy órán belül szül. Nem mutatkozott egyik sem komolyan venni, hogy itt ha az éjszaka közepén kap egy telefont, akkor rögvest készül és kocsiba ül és irány a kórház. Szolnokon teljesen más volt a helyzet. Ott egy szilveszteri városi rendezvényen Tímea párom bemutatta a középiskolai osztályfőnökét, aztán az ovonőjét és erre én poénból megjegyeztem, hogy most már csak a szülésznője bemutatása hiányzik. Ráhibáztam, mert az is ott volt és vele is megismerkedhettem. Talán nem is kell tovább indokolnom a döntésünk helyességét. Ott nyugodt gondoskodó szülői környezet, ami nekem munka mellett nem ment volna, hiszen csak az út hazáig a munkahelyemről kb. egy órai kocsiút. Ott a kórház öt percre, a szülőorvos, a szülésznők jól ismerik a családot, be tudnak a kórházba időben érni. Így én lettem ingázó Szolnok és Budapest között, mert a szülés várható időpontja előtt már kb. másfél hónappal, a nagypocis páromnak, berendeztünk egy szobát a szülei házában és odaköltöztettem. A biztonságos előkészületek megtették a hatásukat és megtörtük a koraszülötti trendet, hiszen a várható születési időpontból csupán három nap hiányzott. A gyors szülés viszont továbbra is hagyomány maradt. (nálunk 35 perc a szülőágyra való felfekvéstől a szülésig) Egyik vasárnap estén szépen visszaingáztam Zuglóba és ledőltem a kanapéra egy a dalai láma életét bemutató filmre, amin el is szunyókáltam, egy éjfél utáni telefoncsörgésig. 

Gab, bejöttünk a kórházba, megvizsgáltak és úgy néz ki itt marasztalnak, szülünk, gyere, - hangzott a telefonban nagyon vidáman és nevetgélve a párom hangja. Egy óra és ott vagyok, hiszen ilyenkor már nincs semmi forgalom az utakon, - hangzott a válaszom. Egy gyors kávé és már indultam is. Már éppen a négyes út szolnoki leágazásánál jártam, amikor kaptam a telefont Tímea anyukájától, hogy a lányom megszületett, szép és egészséges. Öt-tíz perccel maradtam le a születésről, de talán így volt jobb, hiszen így is szinte én vehettem és tarthattam kézben az első órákban a legtöbbet a csöppséget. Aki nem sírt, viszont hatalmasokat cuppogot, cuppogássorozatokat adott le, a kezét a szájába tömve és a szopást gyakorolva. Reggelig együtt voltunk a szülőszobán, majd az egyágyas szobájában is, ami szintén nagy nyugalom. 

Minek sírni, ha nem muszáj, meg helyette cuppogni is lehet? -gondolhatta a picikénk az életképességi vizsgálaton, ahol pont a nem sírás miatt kapott csak kilenc pontot a maximális 10 helyett. Mára már öt hetes és csak akkor sír, ha gondjai vannak és ezt jelzi különféle sírásmódokba kódolva.

• Éhes vagyok, cicit kérek
• Fáj a pocim, puka gyötör, segítsetek
• Peluscserét rendelek
• Kieset a cumim, tessék már velem foglalkozni egy kicsit

A szülők ha ezeket a kódokat megértik és tesznek is az elkerülés érdekében valamit, akkor olyan szerencsésnek mondhatják magunkat mint amilyenek mi is vagyunk. Eddig egy háromnegyed órás nappali sírásrívás volt a rekordunk, amit egy babaszélgörcs elleni gyógyszer szedésével eléggé egyedivé tettünk. Fürdetésnél egy egyenletes hőmérsékletet tartó hősugárzó, digitális vízhőmérő, biztonsági gyerektámasz, nagyon finom és puha tengeri szivacs, volt a megoldás. Éjszakánként 4-5 órás etetési ciklusokkal beéri. Azt tapasztalom, hogy ha keressük, akkor meg is leljük a jelzésének az okát, és ha azt megfelelően megoldjuk, akkor a baba nem sír feleslegesen, hanem akkor a baba édesen alszik, vagy ébren boldog, mosolyog, gagyog.

Tehát azt javaslom, hogy a babsírásról és a szülők kialvatlanságáról készült statisztikát, ne fogadjuk el önigazolásul, hogy ez így természetes. Nem feltétlenül az. Sőt ha ügyesek vagyunk, akkor mi lehetünk mindig a kivételek.

LinaBaba (Melina) 5 hónapos korában. Fürdés után tükörből visszafotózva.