Magyar Ateistákat Tömörítő Társaság nyilt levele Zlinszky Jánoshoz, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusához, volt alkotmánybíróhoz
N Y Í L T L E V É L
Zlinszky Jánoshoz, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusához, volt alkotmánybíróhoz
Ön az Új Ember című katolikus hetilap húsvét hétfői számában „A vallás magánügy ?!” címmel írott dolgozatában kioktatta a Veres András püspök nyilatkozataival vitatkozó Kuncze Gábort, az SZDSZ elnökét arról, hogy „téves álláspontot hangoztatni nem csak bűn, hanem nagy hiba is”.
Kuncze Gábor ugyanis nemrégiben a rádióban kifejtette, hogy Veres András püspök felszólalásai alkotmányellenesek, mivel „ a vallás a magyar alkotmány szerint magánügy…..nincs helye a társadalom egészét érintő kérdések megtárgyalásának vallásos szempontok figyelembevételével„. A vita lényegében arról szólt, hogy a hatályos Alkotmányunk szerint az egyházak politizálhatnak-e ill. a vallás magánügy-e vagy sem.
Írásában Ön felteszi a kérdést „hogy is állunk ezzel a magánüggyel ?” A választ Ön csupán annyiban adja meg, hogy „ a vallás szabad”. Ésszerű és nyilvánvaló alkotmányjogi magyarázatot a következő mondatokban sem kapunk, így ez a válasza zavaros és érthetetlen, ezért nem lehet ill. nehéz értékelni Kuncze Gábornak adott válaszát - a saját magának feltett kérdésre.Cikkében Ön akarva-akaratlanúl félrevezeti az olvasóit, amikor az Alkotmányunk 60. §-át egyoldalúan úgy mutatja be, mintha az csak a vallás szabadságáról és a vallásos meggyőződésről rendelkezne ( bár a végén megjegyzi, hogy „ Az egyház az államtól elválasztva működik.”). Ez nyilvánvalóan egyoldalú és csalárd megfogalmazásnak tűnik.
A továbbiakban mégis megpróbál válaszolni és ennek során Ön azt állítja, hogy egyrészt „a vallás közszabadság, egyén és közösség részére egyaránt ”, másrészt „az állam köteles a vallásos meggyőződés érvényesülését és kinyilvánítását reálisan lehetővé tenni”, egyébként pedig „az egyházi közösségnek joga van nyomást gyakorolni az állam szerveire. Ez közszabadsága vallásos egyénnek közösségnek egyaránt és elvitatása, kétségbevonása alkotmányellenes, ezért nem magánügy, hanem törvénysértés.”
A számomra nem kellően világos próbálkozásai ill. megfogalmazásai mögött azt látni, hogy az Ön álláspontja alkotmányjogilag téves és zavaros, történelmileg pedig reakciós, szemben áll a társadalmi haladással és az 1945-48 évek államjogi változásaival, melyek alkotmányos berendezkedésünk alapjait képezik mind a mai napig. Alkotmányjogilag téves nézeteinek cáfolata érdekében álláspontomat e kérdésekben az alábbiakban foglalom össze:
1.
Elöljáróban rámutatnék arra, hogy 1945-ben a feudalizmus, a nagybirtokrendszer végleges összeomlásával megszűnt a katolikus egyház gazdasági hatalma, mely a magyar nép ezeréves kiszipolyozásán alapult. 1946-ban a köztársaság kikiáltásakor pedig megszűnt az egyház politikai hatalma, megszűntek feudális előjogai . Ezzel egyidejűleg a Szent Korona tan is érvényét vesztette. Természetesen megszűnt az egyház közjogi, ill. közhatalmi státusa is, melyből eredően korábban az uralkodó osztállyal együttműködve folytathatta politikai tevékenységét és érvényesíthette akaratát a „társadalom egészét érintő kérdések tárgyalásánál”, az u.n. nemzetpolitikai kérdésekben. Tudjuk, hogy ez hova vezetett. Az I. világháborús vereséghez, Trianonhoz és a II. világháborús vereséghez. Így áldozott le az egyház politikai hatalma és beleszólási joga a közügyekbe és lett a vallás magánügy. (Az 1948- 1989 közötti időszakkal szándékosan nem foglalkozom.)
A Német kormány idején hatályba lépett és a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990.évi IV. törvény, valamint a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikán városban aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló - és a Horn kormánynak betudható - 1999.évi LXX. törvény következtében a katolikus egyház – és más egyházak is – visszakapták gazdasági hatalmuk jórészét és ezáltal jelentős politikai beleszólási jogot nyertek a költségvetési támogatások, az oktatás és más kérdések tekintetében. Az egyházak ezen szerepe azonban nem ill. nehezen egyeztethető össze azzal az alkotmányos alapelvünkkel, hogy az „egyház az államtól elválasztva működik.”
A katolikus egyház ugyanakkor egy külföldi hatalom - a Vatikán Állam - magyarországi fiókszervezeteként működik, mely önmagában is sérti a Magyar Köztársaság szuverenitását. Az a tény, hogy a Magyar Köztársaságban a nemzeti katolikus egyház főpapjait – minden korlátozástól mentesen – egy külföldi hatalom, államfő - a pápa - nevezi ki és menti fel a saját érdekeinek megfelelően, a Magyar Köztársaság államiságának semmibevétele.
Az utóbbi 16 évben kialakult fejlemények nyomán a katolikus egyház politikai, közjogi befolyásának kiszélesítésére törekszik és ennek keretében az állam világnézeti semlegességének felszámolását és a vallás közügyként történő elismerését tűzte ki célul. Röviden, az 1945 előtti állapotokat kívánja visszaállítani Az Ön által írt újságcikk is ezeket az alkotmányellenes célokat szolgálják.
2 .
A vallás magánügy -
Ismeretes, hogy tételes jogunk - különösen az Alkotmányunk, a hivatkozott 1990. évi IV. törvény - egyszerűen nem ismer olyan fogalmat, hogy közszabadság, következésképpen a rá való hivatkozás irrelevans.
Alkotmányunk 60.§-a pedig – az Ön egyoldalú magyarázatától eltérően – arról szól, hogy „ a lelkiismeret és a vallás szabadsága keretében mindenki szabadon követheti meggyőződését, ateista, vagy hívő lehet..” „ Vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés” szóhasználat nyomán pedig a két alapvető világnézet alkotmányos jogegyenlőséget élvez a világnézetileg semleges államtól. Ez utóbbi pedig azt jelenti, hogy a jövőben a „más lelkiismereti meggyőződésű”, azaz az ateista személyeknek és jogi személyeknek éppen olyan mértékű költségvetési támogatásban, média megjelenésben és rájuk vonatkozó törvényi szabályozásban kell részesülniük, mint a hívőknek és az egyházaknak. Szervezeteiket pedig – éppen világnézeti jelentőségük következtében - az egyesületi törvény hatálya alól ki kell vonni és az 1990. évi IV. törvény rendelkezései szerint az egyházakkal azonos módon kell kezelni.
A világnézetileg semleges állam pedig sem a vallást, sem pedig az ateizmust nem tekinti közügynek ! Nem vitás ezért, hogy az állam és hatalma azonos mértékben köteles mindkét világnézet ill. meggyőződés érvényesülését reálisan lehetővé tenni és mindkét világnézet egyenlő elbírálását biztosítani.
Alkotmányunk 60.§-a értelmében a vallásos vagy az ateista meggyőződés minden állampolgár magánügye és azok kinyilvánítása miatt senkit hátrány nem érhet ill. semmiféle előny nem illeti meg.
Az 1990. évi IV. törvény általános indokolása értelmében „A lelkiismeret szabadságának és a vallás szabadságának jogai alapvetően a személyiséghez kötődő, individuális jellegű jogok” - vagyis e kérdések nem a közügyek, hanem kifejezetten a magánügyek körébe tartoznak.
Mindezekből következően a vallás nem lehet közügy, vagyis közéleti kérdés, mivel sértené a személyiséghez fűzödő alkotmányos jogokat.
3.
Az egyházak politikai tevékenységet nem folytathatnak –
Alkotmányunk, a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény és a KSH rendelkezései értelmében a jogi személyek – gazdasági társaságok, pártok, egyházak, egyesületek stb. – tevékenységeit az egységes ágazati rendszer keretei közé kell besorolni. Ez a rendszer átfogja a gazdasági-társadalmi élet valamennyi tevékenységét.
Tudnivaló, hogy a rendszerben „91.3 Egyéb, közösségi társadalmi tevékenység” címszó alatt szerepel az egyházi tevékenység, a politikai tevékenység és a civil szervezetek tevékenységének részletes leírása.
A „91.31 Egyházi tevékenység” alcím– idézem szó szerint – a következőket tartalmazza: „vallási szervezetek vagy egyházi személyek templomokban, mecsetekben, zsinagógákban vagy más helyeken
közvetlenül a híveknek nyújtott vallási szolgáltatásai /istentisztelet, mise, bérmálási szertartás, stb./, valamint az egyházak saját tagjai vallásgyakorlásának biztosítása, monostorokban, kolostorokban és hasonló szervezetekben, valamint misszionáriusi szolgáltatás. Máshova nem sorolt egyházi szolgáltatás.”
A „91.32 Politikai tevékenység” alcím meghatározása a következő: „a politikai szervezetek és az ahhoz kapcsolódó más szervezetek, pl. a politikai pártok ifjúsági szervezeteinek politikai tevékenysége, tagjainak és szimpatizánsainak politikai hivatalokba való elhelyezése.”
Nyilvánvaló, hogy a politikai pártok vallási szolgáltatásokat nem végezhetnek, az egyházak pedig politikai tevékenységet nem végezhetnek a jelenlegi alkotmányos keretek között. Ebből is eredően az egyházi közösségek, azaz az egyházi jogi személyek ill. egyházi intézmények nem gyakorolhatnak nyomást az állam szerveire, mert ez már politikai tevékenységnek minősül. Így például az egyházi iskolák nem szervezhetnek tüntetéseket az Oktatási Minisztérium elé, mert az iskola alapító okiratában a tevékenységi kör csupán az oktatást tartalmazza, a politikai tevékenységet nem.
Már pedig politikai tevékenységet, legyen az bármilyen megfogalmazással is kifejezve – így pl. nemzeti sorskérdések, vagy a társadalom egészét érintő kérdések megtárgyalása, vagy a nemzeti tudat ápolása – az egyházak vagy az egyház által felügyelt szervezetek és intézmények nem folytathatnak, mivel tevékenységük csak a hivatkozott egységes ágazati osztályozási rendszer keretei között valósulhat meg.. Az egyházak politikai nézeteit a KDNP, mint a keresztény (vallásos) világnézet pártja képviseli, ezért de facto sem szükséges, hogy Ők maguk politikai tevékenységet folytassanak.
Köztársaságunk Alkotmánya teljes körűen biztosítja az egyházak és az egyházi intézmények törvényes működését az 1990. évi IV. törvény és az egységes ágazati rendszer 91.31 sz besorolásának keretei között.
Tisztelettel:
Dr. Szabó Károly
Ügyvéd
(Magyar Ateistákat Tömörítő Társaság)
Budapest, 2006. április hó 25. napján
