Annie Wood Besant (1847-1933)
”Eddig soha nem definiáltak egy olyan Istent, amely ne lett volna nyilvánvalóan önellentmondásos és képtelen, soha nem írták le Istent olyannak, hogy a fogalom róla az emberi gondolkodás számára lehetséges lenne.”

A "definiálás" egy idegen szó, nem más, mint valaminek a meghatározása. Tehát meghatározzuk valaminek a legfőbb ismérveit, amely által össze nem téveszthetővé válik más egyéb dolgokkal. Miért is van szükség az általunk használt szavak definiálására? Mert a definiálás hiányában értelmetlenné válik az emberek párbeszéde, a kommunikációja, hiszen egy adott szón nem tudja az egyik fél, hogy mit ért a másik.

Egy példa Isten definiálásának szükségességére: Isten, egy az ezt a szót nem használó ember, vagy embercsoport számára semmit sem jelent. Hasonlóan, mint az általam példának felhozott Karakutty szó sem jelentett senkinek semmit, amíg nem definiáltam. Persze a mindenek előtt lévő, határtalan Karakuttyot, mint Isten teremtőjét már egyre többen ismerik, de itt van például Zarahurmara, aki szerintem rajtam kívül tényleg keveseknek jelent valamit. Tehát beszéljen nekem valaki Zarahurmaráról, vagy döntse el, hogy létezik-e, vagy nem, definiálás nélkül. Aligha hiszem, hogy ez menni fog. Tehát ezért kell az Isten szót is definiálni.
 

Isten szó tudományos igényű definiálása: A tudományos módszertannal történő bizonyításnak és a logikus gondolkozásnak bizonyos szabályszerűségei vannak, amit a vallások, és sokszor a filozófusok sem tartanak be. Ez alapvetően nem baj, hiszen a Micimackó rajzfilmektől sem várjuk el, hogy tudományos igényűek legyenek. Tehát a vallások is jellemzően ezért logikátlanok és tele vannak belső önellentmondásokkal. A tudományos bizonyítás szabályai szerint viszont addig egy elméletet, nem szabad elfogadni, amíg a belső önellentmondásait nem tudtuk feloldani. Ezért Isten tudományos igényű, vagy logikus definíciójában nem lehetnek önellentmondások, és meg kell felelnie a legszélesebb körű, mások által képzett Isten definíciókkal. Ezt nevezem én általános Istennek, vagy általános Isten definíciónak. Speciális Isten definíciónak, meg azt nevezem, ami csak egy adott vallás, vagy egy adott környezetben megfelelő, de már mások által definiált Isten definícióval ütközik. A könnyebb érthetőség miatt felsorolok néhány ilyen speciális Istent: a bibliai Isten, Allah, Ré, Zeusz, Siva, Ahura Mazdá, Nagy Manitu.

Másrészt a tudományos eljárás azt is jelenti, hogy egy adott dolognak a leírása szerint és általános érvénnyel működnie is szükséges. Röviden igazolhatónak kell lennie. Ami nem igazolható, az nem lehet tudományosan elfogadott.

Tehát akkor határozzuk meg Isten-t. Keressük meg és írjuk össze, hogy mi Isten és mi biztosan nem Isten. Ha ezt nem tesszük meg, akkor bizony Isten bármi lehetne, akár zsíros kenyér is, mint az egyik Internetes vallás, filozófia fórumon nagyon bölcsen megjegyezték. Másrészt valamiről eldönteni, hogy létezik-e, vagy sem, csak akkor lehetséges, ha előbb megmondjuk arról a valamiről, hogy mi is egyáltalán, mik az ismérvei. Tehát hogyan is lehet Istent meghatározni?

1. Az a szó, hogy Isten biztosan létezik, tehát egyszer valaki kitalálta ezt a szót.

2. Mivel ez már elég régen lehetett, eléggé nehéz lenne a személyt, vagy személyeket meglelni.

3. Meg kell hát vizsgálnunk, hogy akik manapság használják ezt a szót, mit értenek alatta.

4. Ezt úgy tehetjük meg, hogy megkérdezzük az Isten szót használókat, és megnézünk néhány lexikont.

5. Ezt két éves gyűjtőmunkával megtettük és jelenleg 134 nagyon különböző Isten meghatározásunk gyűlt össze. Kérem most mielőtt továbbmennének, feltétlenül olvassák át az Isten definíciós gyűjteményt, mert különben nem lesz érthető a levezetésem többi része !

6. Hogyan tudjuk a 134 egymástól nagyon különböző meghatározásból leszűrni Isten valódi meghatározását?


Mit lehet tenni ezekkel a mindenfajta cenzúrázás nélkül, összegyűjtött Isten definíciókkal?

1. Legelőször a halmazelmélet alapján igyekezzünk azonos és gyakran előforduló elemeket keresni, de ezzel sehova sem jutunk, mert túlságosan eltérőek az Isten definíciók.

2. Igyekezzünk kiszűrni a jónak vélt definíciókat és elemezzük azokat. Ezzel sem jutunk sokra, hiszen a legtöbb definíció, vagy eleve önellentmondásos, vagy logikai hibák vannak benne, továbbá mi alapján is dönthetnénk el, hogy mi a jónak vélt, és mi az, ami nem az.

3. Állítsunk fel mi magunk jellemző teóriákat és elemezzük, hogy azok közül melyik felel meg a különböző definíciók közül a legtöbbnek.



Kérem nem megdöbbenni a szokatlan kifejezéseken, mert a tudományos bizonyítás és a logikai láncok felállítása miatt szükség van, ezen példákra. Jelenleg a következő teóriákat állítottuk fel Isten definiálásához:

Használják nagyon sokan mindenféle értelmezés nélkül csupán megszokásból, akárcsak más közhelyeket is. Még ateisták is. Példák: Isten ments, az Istenfáját, Isten tudja, az Istenit stb... Viszont sokan a megszokásból és utánzásból eredő használaton kívül más jelentőséget is tulajdonítanak neki.


1. A világmindenség fogalmát tisztázni kellene. No de ettől most tekintsünk el.
2. A világmindenségnek miért lenne szüksége teremtőre?
3. Ha világmindenségnek szüksége van teremtőre, akkor a logika szabályai szerint Istennek is szüksége van egy teremtőre.
4. Ha Istennek nincs szüksége teremtőre, akkor a világmindenségnek miért lenne szüksége teremtőre? Tehát Isten nem egyszerűsíti, hanem feleslegesen bonyolítja a világ megérthetőségét és Ockham borotvájának elvét alapul véve elvethető.

Ockham borotvájának elvét írja le egyszerű és közérthető példázattal a magyar mese a kőlevesről. Ami a mesében, a kő a levesben, az Isten a világban. Felesleges összetevő. Nyugodtan eldobható, mert a leves (a világ) még nélküle is pont ugyanaz marad. Körülbelül ennyi a természettudományos bizonyítás az elvethetőségre, az érthetőség miatt nagyon leegyszerűsítve.


Ezt a választ az egyik Internetes tudomány fórumon kaptam, és sok minden megerősíti, hogy egyes tudósok metafizikai fogalomnak kívánják tartani Istent. Magát a metafizikát nem tekintik egzakt tudománynak, hanem inkább amolyan művészeti ágnak. Egyébként tényleg így is van. A metafizika nem tudomány, hiszen nem ellenőrzi le sem valós körülmények között, sem logikailag állításai helyességét. Ezzel természettudomány egyes képviselői azt kívánják érzékeltetni, hogy Istennel a tudománynak nem kell foglalkoznia, mert akárcsak a metafizika, kívül esik, elkülönül tőle. Szerintem, helytelen álláspont, hogy a tudomány képviselői, ilyen-olyan okokra hivatkozva, nem kívánnak egy ilyen sokakat foglalkoztató témát komoly tudományos vizsgálat és elemzés alá vonni, attól függetlenül, hogy jellemzően, nagyon is sokszor, Ők maguk is példálóznak vele.


Mivel Isten fogalma a föld számos és különböző területén megjelent, mint fő mítoszfigurájának neve, lehetne ez a helyes meghatározás. Attól nyugodtan eltekinthetünk, hogy egyes csoportok kizárólag a saját mítoszfigurájukat tartják az egyedüli és egyetlen Istennek és ezért az isten/Isten írásmóddal próbálnak érvelni. Tudományos szempontból nem tekinthetjük, sem a bibliában, sem a koránban, sem semmi más könyvben leírt istent/Istent kizárólagosnak. Tehát Isten bizonyos szempontból tényleg gyűjtőfogalom, de mivel nagyon erős érzelmi reakciókat vált ki az emberekből, ettől sokkal többnek kell lennie. -szemléltető példa: Isten ugyanolyan gyűjtőfogalom, mint az autó. Akárhányszor leírhatja valaki, hogy csak egy autó van, ettől még nem lesz igaza. Az emberek nem hülyék és látják a sok autót az útjainkon. Akárcsak a sok Speciális Istent is látják a vallási piacon.


Nagyon sok érv szól e teória mellett, hiszen több adat szerint egyértelműnek látszik, hogy Isten „figuráját” is az emberek teremtették. Akárcsak Micimackóét. Viszont a Micimackó irodalmi és rajzfigurában vannak olyan sajátosságok, amelyek mégis egyben tartják a kitalált figurát. Isten, pedig annyira sokrétű, hogy nem egyértelmű az egyik ember számára a másik jelképrendszere. Tehát Micimackót bizonyos sajátosságok között könnyű felismerni, de Istennel ez nincs így.


Ez egy igazi logikai hurok, hiszen Karakutty létét csak Isten létével együtt lehetne megcáfolni. (vagy megerősíteni) Ha Isten létezik, akkor Karakuttynak is léteznie szükséges. Igaz ebben az esetben, ebben a logikai körben, sem Istenről, sem Karakuttyról nem tudtunk meg semmi lényegeset, de jól feladtuk vele a leckét Karakutty létének cáfolhatatlanságára az istenhívőknek, vagy az antikarakuttyistáknak. Ez amolyan róka fogta csuka esete visszatükrözve.


Hát ezzel sem leszünk sokkal előrébb, mert abban a könyvben, annyi mindenféle önmagának szöges ellentétben lévő dolgot neveznek Istennek, hogy könnyen felmerül bennünk a szerzők és a szerkesztők ép elméjének kérdésköre, amennyiben ezt a könyvet nem tanmesék gyűjteményének és mítosznak szánták, hanem valóságos és logikus történeteknek hiszik szóról szóra. A könyv szerint egyszer Isten mintha egy személy lenne, egyszer meg, mintha egy a háromban. Egyszer mintha szeretne minden embert, egyszer meg leöldös városokat, az özönvíz történetnél meg szinte mindenkit. Egyszer azt írják róla, hogy mindenható, utána meg a föld, akkori gyér népességét sem tudta a saját erkölcsi normáira alakítani egy csettintéssel. Már azt is nehéz eldönteni a könyvben leírtak alapján, hogy az a személynek leírt valami, amit Istennek neveznek benne, emberszerető, vagy inkább egy szörnyeteg. Szerényen magabiztos, vagy a legnagyobb önbizalom hiányban szenvedő egoista diktátor, aki elvárta mindenkitől, hogy feltétel nélkül csak Őt imádja, vagy féljen tőle.

Tehát a biblia nevű, mítosz és tanmese gyűjtemény, könyvet Isten tudományos igényű vizsgálatánál figyelembe vehetjük, de a benne lévő leírások egyikét sem fogadhatjuk el. Ugyanez mondható a többi Isten leírását próbálkozó vallási könyvekről is.


Sokan szeretnék Istent paradoxonnak, önellentmondásnak beállítani. Tehát olyan dolognak, aminek sem a léte, sem a nemléte nem bizonyítható és önmagába záródó logikával működik. Ha a bibliában leírt Istent nézzük valóban önellentmondásos a leírása, hiszen aminek ott állítják, ott abban a könyvben, bebizonyosodik az ellenkezője is. Például állítólag végtelenekig jóságos, de azért többször kiirt városokat és szinte az egész emberiséget kényére-kedvére. De haladjunk tovább, mert lehet, hogy lelünk olyan teóriát, ahol az ellentmondások már nem is ellentmondások. Nem minden paradoxon megoldhatatlan, vannak látszólagos paradoxonok is.


Parajelenség: olyan működő, vagy működőnek vélt jelenség, vagy dolog, amelyre még nem létezik tudományos magyarázat. Például: Hogyan lehet mezítláb sértetlenül átmenni izzó parázsszőnyegen. Itt az a gond, hogy Isten, mint a parajelenségek többsége, amelyek ellenőrzött és a "csalást" kizáró körülmények között, tehát kettős vakpróba esetén nem működnek, szintén nem működik a leírásának megfelelően. Főként a bibliai elvek szerint nem működik. Hozzá kell tennem, hogy itt nem beszélhetünk minden esetben szándékos csalásról, hanem arról, hogy az embernek saját önmaga tapasztalatában sem szabad hinnie, ha azt nem ellenőrzi le, mert az emberi elme képes önmaga becsapására is.


A mindenség csak egy szó, mégpedig egy absztrakció. Önmagában értelmesen nem is létezhet meghatározásként. Tehát hozzá kell mindig tenni, hogy miből és milyen halmazon belül minden. Mint például minden gépkocsi Magyarországon. Nem véletlenül nem létezhet a matematikában szuper halmaz. Tehát olyan halmaz, amely magába foglalja az összes halmazt. Hiszen az összes halmazt nem vehetjük már körbe még egy halmazzal, mert közben elfogytak a rendelkezésre álló halmazok. Ha megengedjük egy szuper halmaz létezését, ami ellent mond a józan észnek, akkor meg kell engednünk több szuper halmaz létezését is. Tehát ha a bibliai Isten létezését elfogadjuk, mint szuper halmazt, akkor el kell fogadnunk Isten teremtőjének a mindenek előtt lévő határtalan Karakutty létezését is. Hasonlóan a legnagyobb szám sem létezik, csak absztrakcióként, a gyakorlatban nem, hiszen senki sem tud olyan számot mondani, amihez én, vagy bárki ne tudna egyet még hozzáadni, vagy megduplázni.

Éppen ilyen elvek szerint hibás Anzelm logikai isten érve is, amely azt mondja ki, hogy Istennél nem lehet nagyobbat elképzelni. Dehogy nem. Simán el tudok képzelni két, sőt három Istent is. Ha pedig én el tudok képzelni több Istent is, akkor más is, és akkor bukott Anzelm érve.
Tehát a szavakkal és önmagukban értelmetlen kifejezésekkel, jelzőkkel való bűvészkedés sehova sem vezet.


Rudolf Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül
"Tegyük fel példának okáért, hogy valaki egy új szót képez, pl.:"babig", és azt állítja, hogy vannak tárgyak, amelyek babigok és vannak olyanok, amelyek nem. Ha meg akarjuk tudni ennek a szónak a jelentését, akkor az alkalmazási kritériumára fogunk kérdezni: hogy állapítható meg egy konkrét esetben, hogy az adott tárgy babig-e vagy sem? Tegyük fel először is, hogy az illető adós marad a válasszal: azt mondja ugyanis, hogy nincs empirikus ismertetőjegy arra nézve, hogy a tárgy babig-e vagy sem. Ebben az esetben a szó használatát nem tartjuk jogosultnak. Ha az illető, aki használja a szót, ennek ellenére azt mondja, hogy vannak babig és nem-babig dolgok, csak a véges és nyomorúságos emberi értelem számára örök titok marad, hogy melyek a babigok és melyek nem ilyenek, akkor az egészet üres szószaporításnak fogjuk tartani. De talán az illető biztosítani fog minket afelől, hogy ő mégiscsak ért valamit a „babig" szón. Ebből azonban csak azt a pszichológiai tényt tudjuk meg, hogy valamilyen képeket, képzeteket és érzéseket kapcsol a szóhoz. Ezen keresztül azonban a szó még nem nyer jelentést. Ha a szó alkalmazási kritériuma nincs rögzítve, akkor a mondatok, amelyekben előfordul, semmit sem állítanak, hanem csak puszta látszatállítások."

Tehát, hogy Isten szót használók, nem tudják elmagyarázni a szó jelentését, sem azt, hogy mi Isten, sem azt, hogy mi nem Isten nem tudják behatárolni, viszont ők maguk ettől még különféle pszichológiai képzeteket és érzéseket kapcsolnak a szóhoz. Ez valóban így van és számos kísérlettel, felméréssel bizonyítottuk is. De Isten csak ennyi lenne - egy értelmetlen szó, amelyhez egyesek különféle belső érzelmeket társítanak- vagy azért ennél jóval több?

Isten, mint érzésforma meghatározást már Freud és Jung is megadta, illetve érintette írásaiban. Gyakorlatilag most ezt csak nyomatékosabbá és közérthetőbbé igyekszem tenni, Isten tudományos definícióját megadó, átfogó elemzésemmel. Továbbá úgy gondolom, hogy Isten a pszichológia, pszichiátria és a szociológia tudományágak hatáskörébe tartozik.

Freud a vallást, amin ő a bibliára alapuló vallásokat értette, kollektív neurózisnak diagnosztizálta. Az istenhívő embert, pedig úgy jellemezte, mint aki képtelen felnőni és büntető és óvó apára van szüksége felnőtt korban is. Freud állításai igazak lehetnek bizonyos esetekben, de semmiképpen nem igazak általánosságban. Freud alkotta meg az egyéni tudattalan fogalmát, Jung pedig a kollektív tudattalanét. Freud szerint csak egyéni tudattalan van, ami érzékletes hasonlattal élve a lélek szemetes kosara, amiben érdekes múltbeli dolgokat lehet kiturkálni, amit az elme igyekszik elfedni. Ezzel szemben Jung az egyénin túl a kollektív tudattalan elméletét is megalkotta, ami szerinte az egyéni tudat táptalaja, amin felnő és fejlődik. Tehát mintha az elődeink és mi is össze lennénk kapcsolva, és információkat tudnánk átadni egymásnak úgy, hogy közben látszólag nincs szokványos kommunikáció, és igazából nem is tudatosul bennünk az információ és a programcsere.

C.G. Jung szerint viszont Isten nem statisztikai igazság, tehát hogy van, vagy nincs egy darab Isten, hanem személytől függő tapasztalat. Aki megtapasztalta létét az hisz benne, aki nem tapasztalta meg az nem hisz. Persze itt is felvetődhet az a logikus kérdés, hogy hányan lehetnek azok, akik úgy hisznek Istenben, hogy saját maguk nem tapasztalták meg, és mégis elhiszik annak a másik embernek az állítását aki szintén nem tapasztalta meg Istent, csak egyszerűen állítja hogy létezik. Pontosan idézném: „Isten nem statisztikai igazság, ezért ugyanakkora ostobaság, ha bizonyítani akarjuk, mint ha le akarjuk tagadni. Ha valaki boldognak érzi magát, sem ezt, sem az ellenkezőjét nem kell neki bebizonyítani. Azt sincs okunk feltételezni, hogy a boldogság, vagy a szomorúság ne lenne megtapasztalható. Isten egy olyan általános tapasztalat, amelyet csak egy bárgyú racionalizmus, vagy egy neki megfelelő teológia tesz homályossá.” Az általános tapasztalat jelző, mindenképpen valótlan állítás Jung részéről, mivel nagyon sokan nem tapasztalták meg Isten érzését, mint például a valószínűleg tényleg teljesen általános más érzéseket, mint a boldogságot, vagy az örömöt. Az általam kissé pontosított meghatározás, viszont akár ellentmondásmentes és teljes is lehet, pláne ha tudjuk, hogy az a fő gond mind Freud, mind Jung meghatározásaival, hogy Ők Istenen csak, vagy főként a bibliában leírt Istent értették. Pedig az csak egy a rengeteg Isten és Istenkép közül.

Tehát:

Isten egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus. Istennel egyesek (az istenhívők) a világ és az élet keletkezését, felépítését, működését próbálják meg elképzelten és logikátlanul magyarázni, illetve élethelyzeteikre keresnek megoldást általa. Míg másokra (például az ateistákra, realistákra, naturalistákra, materialistákra, szkeptikusokra is ) Isten tudattalanul is olyan hatással lehet, hogy logikai és kritikai érzékük az istenhívőkéhez hasonlóan torzul bizonyos területeken.

Szerintem ez a teória megfelel a legszélesebb körű tudományos tesztelésnek ebben a kérdéskörben, és magyarázatul szolgál az emberek sokrétű viselkedésére és felfogásaira is Istennel kapcsolatosan. Magyarázatot ad azon ateisták viselkedésére is, akik úgy tagadják Isten létezését, hogy azon egy nagyon is konkrét dolgot értenek. Eddig csak megerősítéseket leltem teóriám alátámasztására. Ellentmondást nem tudtam felállítani, amelyik kérdésessé tenné, e teóriát és nem lenne feloldható.

Ezek közül figyelemre méltóbb és a legérdekesebb, akik azzal érveltek, hogy szerintük érveléseimben Isten egyenlő az istenhittel. Ezt a téves vélekedést könnyű cáfolni, hiszen az istenhit tudatosul az egyénben, hogy ő hisz Istenben.(ami általában egy speciális Isten) Az Isten érzelem pedig bizonyíthatóan tudatosulás nélkül, a tudattalanban is kialakul, például nagyon sok magát ateistának valló egyénnél is. Tehát sokaknak nem kell hinniük semmiféle Istenben, sőt kifejezetten tagadhatják is azt, de ettől még bizonyíthatóan hatással van rájuk.Tehát sokszor nem az egyén dönti el szabadon, hogy rendelkezni szeretne-e Isten érzéssel, érzelemmel.

((Beépítendő gondolat: Az Általános Istennel nagyon sok ateista is rendelkezik, annak ellenére, hogy tudatosan nem hisz semmiféle Istenben. Tehát már ez bizonyítja, hogy az Általános Isten túl van az egyéni emberi irányított képzeleten és akaraton.)))

Néhányan ellentmondást véltek felfedezni abban, hogy szerintük; 'ez az Isten definíció tulajdonképpen a vallásos tudatot komplett elmebajként, a józan ítélőképességet, a logikus viselkedést akadályozó tudatzavarként definiálja. Ennek meg ellentmondani látszik, hogy sok természettudós is, vallásos volt, illetve vallásos ma is és még is képesek nagyot alakotni.'

Ez egy félreértelmezés hiszen a definíció egyértelműen nem az egyén koplett logikai gondolkozásbeli hibájára utal, hanem csak egy adott területre, amely világ és az élet keletkezésével, felépítésével, működésével van összefüggésben. Egyébként még a legsúlyosabb elmezavarok sem zárják ki, hogy az adott egyén más területen kiemelkedően gondolkozzon.  John Forbes Nash amerikai matematikus aki paranoid skizofréniában szenvedett a játékelmélet terén elért kiemelkedő eredményeiért 1994-ben megosztva megkapta a közgazdasági Alfred Nobel-emlékdíjat. Vagy egy másik példa; Akinek kausztrofóbiája van és ezért sokunk számára logikátlanul szorong, fél zárt térben nem feltétlenül rendelkezik pókfóbiával is.

Tovább erősíti meglátásaimat ezen írás lényegi elemeinek leírása után megismert;

Richard Dawkins féle mém, vagy memetika elmélet, amely egyfajta hamis gondolatdivatnak, rossz és rosszul másolt gondolat beidegződésnek állítja be Istent. 

Thomas Szász magyar származású amerikai pszichiáter írtásrészlete: "Ha te szólsz Istenhez, imádkozol; ha Isten szól hozzád; skizofrén vagy."

A mai agykutatás már meglelte az agy vallási, vagy Isten központját, amelyet ha egy ateista embernél ingerelnek, akkor elmosódik a tér és idő érzéke és eufórikus boldogság tölti el.

Javaslom, vizsgálják meg mások is az általam felvázolt teóriát a következetes gondolkozás és bizonyítás szempontjából. Van-e benne ellentmondás, van-e benne olyan szempont, ami cáfolható? Ha kiáll minden próbát, amit az eddigi évek során kiállt, akkor megleltük az Isten szó tudományos és logikus definícióját.

Innentől már tudhatjuk is, hogy mi Isten.

Iván Gábor elemér  : IGe
Budapest, 2000-2007. /// 2007.05.24.-i állapot
Észrevételeit, esetleges kritikáját, vagy pontosító javaslatát - kérem - juttassa el hozzám.

 

 

 

 

 

Az Általános Isten bizonyításhoz hozzátartozik néhány régebbi ostoba istenérv cáfolata is:

Anzelm „logikai” Istenérvének közérthető és végső buktája:

Volt egy ilyen nevü teológus, akinek a nagyon bonyolult logikai és halmazelméleti elemeket is tartalmazó érve egyeseknek, a számtalan eddigi cáfolat ellenére még ma is helytálló és logikus. Pedig hát.

A levezetésben előforduló, egyes szavak értelmezése:

mítosz: 1. hitrege - a társadalmi fejlődés korai szakaszában keletkezett vallási jellegű mesés elbeszélés, amelyben a természet és a társadalom jelenségei, hatóerői megszemélyesítve, természetfeletti lények és legendás hősök képében jelennek meg. 2. egyén v. a közösség cselekedeteit természetfölöttivé nagyító felfogás, elbeszélés, monda. 3. ritk. nem létező, kitalált dolog (forrás: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai kiadó , Budapest 1986)


Definíció : Na akkor definiáljuk először a definiálást. Valami legfőbb ismérveinek a megadása, ami által össze nem téveszthetővé válik más egyéb dolgokkal. - Sokak tévedése szerint „a definíció alapfogalom, olyan valami, amit nem definiálunk!” Ez általánosságban tévedés, mégpedig a matematikai és a geometriai tanulmányainkból adódó tévedés. Nos a pontot, sem a vonalat nem szokták az emberek összetéveszteni más egyéb dolgokkal, tehát gyakorlatilag definiálva van. Felhívom a figyelmet, hogy a matematika egy speciális tudományterület, modelleket épít, és az ottani fogalmak nem vihetők át általában minden esetben más tudományterületekre. A matematikai fogalmak a legtöbbször csak a matematikai rendszeren belül értelmezhetőek helyesen. Lásd például Göddel tételét, amit sokan hibásan át kívánnak vinni más területekre is. - A definiálás technikailag úgy működik, hogy a definiálandó fogalmat más, nála egyszerűbb (elemi, alapvető) fogalmakkal pontosan leírjuk, vagy ha érzékszerveinkkel felfogható dolog, akkor megmutatjuk. Pl: Itt ez egy alma. Ez is egy alma.


Tudomány: A magyar értelmező szótár az alábbi jelentéseit adja a tudomány szónak: 1. A természet, a társadalom és a gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek rendszere. 2. Az egyéni ismeretek összessége. (Kapcsolódó fogalom: tudományellenes - a tudomány igazságaival ellentétes; a tudományos kutatás ellen irányuló.) Más értelmezésben: Az embernek a világ megismerését célzó tevékenysége eredményeként összegyűjtött, bizonyos szabályok szerint igazolt ismeretek összessége. forrás: http://www.scientia.hu/ - Carl Sagan például, minden elméletet tudományosnak nevez, ami nem tekintélyelvű, alávetik kritikai próbának és kiállja a kritikák próbáját. –Saját megfogalmazásom: A tudomány egy módszertan, aminek az alapja a logikára és az ok okozati összefüggésekre vezethető és megismételhetőnek, igazolhatónak is kell lennie. Fő eleme a kritikai vizsgálat és a tesztelés. A tudomány módszertana, ha valami nem működik leírásának megfelelően, akkor azt pontosítja azt, vagy elveti. A vallás és a teológia nem tudomány, mint ahogyan a metafizika sem. Ezek áltudományok. Tekintélyelvre - punktum úgy van, és kész - elfogadásokra épül. Állításait nem veti alá kritikai próbának, és ez alapján nem veti el a hibás állításokat.

Logika: A logika azon módszereknek és elveknek a tudománya, amellyel megkülönböztethető a jó (helyes) gondolkodás, ill. érvelés a rossztól (a helytelentől). forrás: http://www.scientia.hu/ Saját megfogalmazásom: A logika ok és okozati rendszerek önellentmondás mentes és működő modelljét megadó eljárás.

Általános érzésforma, érzelemtípus: Érzelmek; szeretet, gyűlölet, düh, nyugalom, közöny stb. Speciális érzésformán, érzelmen azt értem, ami a jelenleg megszokott általános érzésformákhoz, érzelmekhez igen hasonló hatásmechanizmussal működnek az embereknél, de sokkal szerteágazóbb, komplexebb érzelmeket, érzéseket foglal magába. Sőt ez egyfajta pszichés állapot, példát említve, mint például a szerelmes ember állapota. A szerelmes ember sem csak szeret, hanem néha gyűlöl is a szerelmi érzelmi állapota miatt. Ráadásul a szerelem is sokszor okoz illogikus döntési helyzeteket. Továbbá elgondolkoztató, hogy az emberek sok esetben tanulják érzelmeik kifejezésének a módjait, sokszor szokásként, mint például a halottakról való megemlékezés érzése. Lásd hazánkban egy sírnál, lehajtják a fejüket, és meghatódottan elkomolyodnak, Mexikóban meg vidáman egy jót kajálnak és isznak a síroknál. (Thomas Szász magyar származású amerikai pszichiáter írta: "Ha te szólsz Istenhez, imádkozol; ha Isten szól hozzád; skizofrén vagy”. Isten csak egy speciális emberi érzelem. Az ima egy cselekvés ennek a speciális emberi érzelemnek. Ha valaki saját érzelmeit valósággá vetíti ki, az bizony skizofrénia enyhébb, vagy súlyosabb tünete lehet)

létezés;
elsősorban filozófiai fogalom. Több álláspont szerint minden létezik, amiről tudomásunk van, míg mások a létezésen a konkrét fizikai, jelen időben való történést értik. Problémák a fogalom körül: 1.Nincs pontosan definiálva az adott dolog, aminek a létezéséről döntést kellene hozni.  2.Nincs pontosan definiálva a hely, vagy a környezet, ahol az adott dolog létezését vizsgálnunk kellene.  3.Nincs pontosan definiálva a létezési forma.  4.Nincs pontosan definiálva az időintervallum, amiben a létezést vizsgálni kellene

Ezen dolgok pontos tisztázása és megadása nélkül értelmetlenség tudományos, vagy logikai alapokon vitázni, bárminek a létéről, vagy nem létéről. Az addig a szójátékok és látszatállítások értelmetlen világa.