Ez az Általános Isten elméletem egyik sikertelen kritikája. A sikertelenség oka. Az írás korábban az írótól, a mára már megszűnt a virtus.hu oldalain volt megtalálható. A rá adott reagálásom érthetősége miatt szükséges teljes és változatlan módon idéznem.
"Vélemény
Az általános isten, és a tudomány
Brendel Mátyás 2006.10.11
Az, hogy valaki hisz istenben, nem bizonyítja, hogy van isten. Az, hogy valaki szereti istent, ugyanúgy nem bizonyítja.
Normál esetben nem válaszolnék Igének a provokációira, mivel:
A) Ige nem érdemli meg a nyomulós stílusával, hogy válaszoljanak neki egyáltalán, hiszen ezzel eléri, amit akar: figyelmet kapni.
B) Ige munkásságának semmiféle áttörő tudományos eredménye nincsen, nem méltó semmiféle figyelemre. Az ilyenre pedig nem kell válaszolni.
Megjegyzés: Ige állítása ellenére egy tudósnak nem kell mindenféle csipp-csupp ötletekre, zagyva írásokra reagálnia. Nem feladata, hogy hülye emberek téveszméit állandóan javítgassa. Sőt, még a Scientific American cikkekre sem KELL reagálnia.
Egy megfelelő tudományos eredményt, ha a tudós megfelelően kidolgozta, akkor először úgy mérettetik meg, hogy a tudósok válaszolnak rá, hanem először ott mérettetik meg, hogy peer-reviewolt újságban egyáltalán elfogadják-e a szerkesztők.
Amíg valaki ezt nem éri el, addig egy másik tudósnak a füle botját sem KELL mozgatnia rá. De még akkor sem biztos, hogy KELL, ha publikált, de nem fogadja valami nagy érdeklődés. Például egy átlagos PhD.-s (mint én) publikál valamit, akkor arra nem biztos, hogy bárki is válaszol. Örülhet a PhD.-s ha hivatkozik rá valaki.
Ha nagy port kever fel a dolog, akkor minden konkurrens tudósnak ajánlatos reagálni. No nem KELL ez esetben sem, csak éppen az, hogy miféle elméletet fogad el a tudósok közössége, az itt dől el, szóval azért ajánlatos, hogy a saját elméletéért küzdjön. Csak ennyiben "kell" válaszolnia.
A tudósok például nem rohannak minden egyes Egely könyvnél, hogy reagáljanak, hogy ez ez hülyeség. Egyszer elmondják, és aztán kész. Vagy megértik az ember, vagy nem segít semmi.
Ige a tudományosságtól olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, ugyanis normális újság nem publikálná az írásait. Én is csak azért reagálok rá, mert éppen a mai napból még van fél óra, és erről tudok gyorsan írni. Aztán majd törlöm ezt a cikket, mert Ige, mint téma nem érdemel tartós figyelmet.
Nos, miből is áll Ige munkássága?
1) Definiál egy bizonyos "általános isten" fogalmat.
2) Erről az "általános istenről" azt állítja, hogy létezése tény.
3) Azt állítja, hogy ez valami olyan probléma, ami az ateistának gondot okoz, mivel az ateista tagadja isten létét, vagy legalábbis nem hisz benne. Ha pedig tudományos tény az "általános isten" léte, akkor racionális módon nem lehet nem hinni benne.
Nos nézzük, amit Ige csinál, azt úgy mondhatnánk, hogy körbenéz, meg összegyűjti az elmúlt pár évének tapasztalatait, esetleg még pár embert megkérdezett, vagy még körbenézett pár helyen, hogy ki mit gondol, amikor istenre gondol.
Ez egy olyan dolog, hogy a legtöbb vallással vagy ateizmussal foglalkozó könyv megteszi ezt. Foglalkoznak a keresztény istennel, zsidó istennel, Allahhal, esetleg más istenekke, esetleg a modern emberek "maga módján vallásos" istenével, stb. stb. Tényleg sok fajta elképzelés van, ezt nem Ige találta ki.
Igazából amilyen fajta isten-képeket leír, abban én nem látok egyetlen olyat sem, ami valami nagy újdonság lenne.
Namost, tudományos munka-e ez? Egyfajta szociológiai, pszichológiai alapkutatás lehetne ez, mert miért ne lehetne összegyűjteni, hogy az emberek mire gondolnak az istenre gondolva, ahogy felméréseket lehet végezni, hogy ki mire gondol a "szerelemre" gondolva, vagy a "demokráciára", vagy sokmindenre, ami elég érdekes, meg elég diverz fogalom.
Jó, de ez akkor volna tudományos, ha Ige egy megfelelően reprezentatív, vagy szisztematikus mintát választott volna ki. A módszerében semmi ilyesmi nincs, nem vizsgálja a megkérdezett emberek körét. Nem mondhatjuk, hogy az Ige által ismert emberek köre az bármilyen értelemben reprezentatív.
Egy szép nagy, reprezentatív mintán végzett sziszetmatikus felmérés, és statisztika, az szép lett volna. Az tudományos, bár egyébként csak egy alapkutatás, egy felmérés.
Ezek után Ige valahogy eljutott oda, hogy definiálja az általános isten fogalmát, mégpedig:
"Isten egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus."
Namost a helyzet az, hogy az "isten" fogalom természetesen az emberek tudatában "van", ha lehet ilyet mondani. Ezzel Ige semmi újat nem mondott. De senkit ne tévesszen meg az, hogy a fogalom az emberek agyában van. Ez nem jelenti, hogy isten van az emberek agyában, hanem a fogalom.
Például: az "autó" fogalom is van az emberek agyában, de persze nincsenek autók az emberek agyában.
Egy kivételes eset, hogy mondjuk a "neuron" fogalom az emberek agyában van, és speciel éppen neuronok maguk is vannak az emberek agyában. A "neuron" az speciel egy olyan fogalom, ami az emberek agyában levő dologra referál, de a legtöbb fogalom, ami az emberek agyában van, az külső dolgokra referál.
Azzal, hogy az "isten" fogalom nemis fogalom, hanem inkább egy érzelem, már sokan vitatkoznának. Ezt bővebben alá kellett volna támasztani, és nem is feltétlenül igaz.
Az istenhitben nagyon sok érzelem van, az kétségtelen. Mint ateista, én úgy vélem, hogy az istenhithez való ragaszkodás nagyrészt ilyen érzelmi alapú, irracionális. De mondjuk ha ilyet állítanék, akkor azt igen jól alátámasztanám. És még ha alá is támasztom, csak egy filozófiai véleménynek gondolnám, nem tudományos ténynek.
További gond, hogy Ige nem mondja meg, hogy amennyiben isten érzelem, akkor miféle érzelem.
Ige továbbá hivatkozik a mém-elméletre.
"Tovább erősíti meglátásaimat, ezen írás keletkezése után megismert, Richard Dawkins féle mém, vagy memetika elmélet, amely egyfajta hamis gondolatdivatnak, rossz és rosszul másolt gondolat beidegződésnek állítja be Istent. "
Ez megint csak nem újdonság, ez csupán hivatkozás valaki másnak az ötletére.
Namost nézzük az állítást. Ige azt állítja, hogy az általános isten létezik, tehát isten létezik.
De ez egy igen bugyuta csúsztatás, és nem mondanám paradoxonnak, mert egész egszerűen összekever Ige dolgokat.
Ugyanis az ateisták nem tagadják, hogy az embereknek vannak érzéseik, és azt sem, hogy vannak érzéseik isten iránt, vagy azt, hogy vannak hívő emberek. Az ateisták azt tagadják, vagy azt nem hiszik, hogy van isten, nem azt, hogy vannak emberek, akik hisznek istenben, vagy éreznek iránta valamit, vagy akiknek van isten mém a fejükben (amennyiben valaki elfogadja a mém elméletet, sok ateista elfogadja).
Tehát miért volna ez egy ateistának gond, amit Ige mond? Richard Dawkins, a mém elmélet megalapítója, akire Ige hivatkozik, az egyik leghíresebb ateista. Igen meglepő volna, ha amit mond, ellent mondana az ateizmussal. De persze nem mond, sőt, nagyon is harmonizál vele, ez Dawkins egyik érve az ateizmus mellett. Dawkins érve az, hogy "isten nem létezik, hanem csupán egy mém létezik az emberek fejében, amely igen hatékonyan szaporodik". Azaz isten nem létezik, hanem csak kitalált fogalom.
Nos nézzük, mit kavar Ige erre:
"Ezek közzül figyelemre méltóbb és a legérdekesebb, akik azzal érveltek, hogy szerintük érveléseimben Isten egyenlő az istenhittel. Ezt a téves vélekedést könnyü cáfolni, hiszen az istenhit tudatosul az egyénben, hogy ő hisz Istenben.(ami általában egy speciális Isten) Az Isten érzelem pedig bizonyíthatóan tudatosulás nélkül, a tudatalanban is kialakul, például nagyon sok magát ateistának valló egyénnél is."
Itt Ige megkülönbözteti az istenhitet (tudatos), és az isten iránt érzett érzést (tudattalan). Az istenhitben ez az érzés nagy szerepet játszik, mint mondtam. Az istenhit is lehet egy mém, és az isten iránti érzés is lehet egy mém, és a kettő szorpsan összefügg. Gondolat és érzés összefügg az emberekben, a vallásokban pedig pláne.
Lényegében mindegy tehát, hogy istenhitről, vagy isten iránti érzésről van szó, egyik sem egyenlő az istennel. Ugyebár, ha azt hiszem, hogy van egy fiam, az nem bizonyítja, hogy van fiam, és a fiam létezésébe vetett hitem, nem egyenlő a fiammal magával. Ha ez iránt a létezőnek hitt fiam iránt szeretetet érzek, az sem bizonyítja a fiam létezését, és a szeretet nem egyenlő a fiammal.
Ennek megfelelően az, hogy valaki hisz istenben, nem bizonyítja, hogy van isten. Az, hogy valaki szereti istent, ugyanúgy nem bizonyítja.
Ez egy olyan fogalomzavar Ige fejében, amit normálisan gondolkodó ember nem követ el. Minden értelmes ember meg tudja különböztetni a hitet és a hit tárgyát, vagy egy érzelmet és az érzelem tárgyát.
Végezetül, ha Ige önkényesen, és félrevezetően azt mondja, hogy:
Isten(Ige)="egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus. "
Akkor ezzel valami fura módon definiált valamit. A hívők és az ateisták számára nem ez isten, hanem az a valaki, akire ez az érzés irányulni szándékozik.
Tehát Isten(Ige) nem = Isten (Ateisták) vagy Isten(Hívők).
Isten(Ige) létezését semelyik ateista nem tagadja, és mindenki elfogadja, hogy igen, vannak emberek, akiknek a fejében ilyen érzelmek vannak. Minden ateista elfogadja, hogy létezik Isten(Ige), csak éppen ez az Isten(Ige) egy bugyuta definícióval létrehozott igen bugyuta szóhasználat, mert Ige egy érzelmet hív istennek, nem egy transzcendens lényt vagy hatalmat.
Egy hasonló példa a következő: az ókori görögök hittek a pegazusokban és unikornisokban. Minden bizonnyal voltak érzelmeik iránta, a Pegazust valószínúleg szerették, az Unicornist meg azt hiszem félték. Ezek az érzelmek kétségtelenül létező érzelmek voltak. Ugyanakkor az unikornis és a pegazus minden tudásunk szerint nem létezik.
Sem a pegazusba vetett hitet, sem a pegazus iránt érzett csodálatot nem szabad összekeverni a pegazussal magával.
Ige példáját véve: a klausztrofóbia érzése nem azonos a zárt helyiséggel, amitől érezzük a kalusztrofóbiát, amitől félünk.
Nagyon leegyszerűsített példát mondva a fogalmi kavarásra, amit Ige csinál, kb. olyasmi ez, mintha Ige azt állítaná, hogy:
A) A zöld az az a szín, ami a német zászló középső csíkja (gy.k. az a szín a sárga).
B) A Nap zöld.
C) A napsárgaistáknak ez a paradoxon gondot okoz.
Naja, nem kunszt a szavak átdefiniálásával valami furán hangzó dolgot állítani.
Természetesen ettől a Nap színe még nem változik, a színe sárga (tekintsünk el attól, hogy bevörösödhet bizonyos okokból), és a napsárgaisták köszönik, semmi bajuk nincs.
Sőt, mi több, az emberek nagy része maradni fog a színek régi elnevezésénél.
Amit Ige csinál, az messze nem tudományos, és egy nagyon buta fogalmi zavar van a magjában. Sajnos Ige esetében ezzel az párosul, hogy mindenhol hangzatos szavakkal dícséri munkáját, mint tudományosat, mint forradalmiat, mint áttörőt, és mint olyat, amire az ateizmus nem tud válaszolni.
A szomorú helyzet az, hogy nem nem tud, hanem nem érdemes rá válaszolni, annyira egy felfújt semmi."
A) Ige nem érdemli meg a nyomulós stílusával, hogy válaszoljanak neki egyáltalán, hiszen ezzel eléri, amit akar: figyelmet kapni.
B) Ige munkásságának semmiféle áttörő tudományos eredménye nincsen, nem méltó semmiféle figyelemre. Az ilyenre pedig nem kell válaszolni.
Megjegyzés: Ige állítása ellenére egy tudósnak nem kell mindenféle csipp-csupp ötletekre, zagyva írásokra reagálnia. Nem feladata, hogy hülye emberek téveszméit állandóan javítgassa. Sőt, még a Scientific American cikkekre sem KELL reagálnia.
Egy megfelelő tudományos eredményt, ha a tudós megfelelően kidolgozta, akkor először úgy mérettetik meg, hogy a tudósok válaszolnak rá, hanem először ott mérettetik meg, hogy peer-reviewolt újságban egyáltalán elfogadják-e a szerkesztők.
Amíg valaki ezt nem éri el, addig egy másik tudósnak a füle botját sem KELL mozgatnia rá. De még akkor sem biztos, hogy KELL, ha publikált, de nem fogadja valami nagy érdeklődés. Például egy átlagos PhD.-s (mint én) publikál valamit, akkor arra nem biztos, hogy bárki is válaszol. Örülhet a PhD.-s ha hivatkozik rá valaki.
Ha nagy port kever fel a dolog, akkor minden konkurrens tudósnak ajánlatos reagálni. No nem KELL ez esetben sem, csak éppen az, hogy miféle elméletet fogad el a tudósok közössége, az itt dől el, szóval azért ajánlatos, hogy a saját elméletéért küzdjön. Csak ennyiben "kell" válaszolnia.
A tudósok például nem rohannak minden egyes Egely könyvnél, hogy reagáljanak, hogy ez ez hülyeség. Egyszer elmondják, és aztán kész. Vagy megértik az ember, vagy nem segít semmi.
Ige a tudományosságtól olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, ugyanis normális újság nem publikálná az írásait. Én is csak azért reagálok rá, mert éppen a mai napból még van fél óra, és erről tudok gyorsan írni. Aztán majd törlöm ezt a cikket, mert Ige, mint téma nem érdemel tartós figyelmet.
Nos, miből is áll Ige munkássága?
1) Definiál egy bizonyos "általános isten" fogalmat.
2) Erről az "általános istenről" azt állítja, hogy létezése tény.
3) Azt állítja, hogy ez valami olyan probléma, ami az ateistának gondot okoz, mivel az ateista tagadja isten létét, vagy legalábbis nem hisz benne. Ha pedig tudományos tény az "általános isten" léte, akkor racionális módon nem lehet nem hinni benne.
Nos nézzük, amit Ige csinál, azt úgy mondhatnánk, hogy körbenéz, meg összegyűjti az elmúlt pár évének tapasztalatait, esetleg még pár embert megkérdezett, vagy még körbenézett pár helyen, hogy ki mit gondol, amikor istenre gondol.
Ez egy olyan dolog, hogy a legtöbb vallással vagy ateizmussal foglalkozó könyv megteszi ezt. Foglalkoznak a keresztény istennel, zsidó istennel, Allahhal, esetleg más istenekke, esetleg a modern emberek "maga módján vallásos" istenével, stb. stb. Tényleg sok fajta elképzelés van, ezt nem Ige találta ki.
Igazából amilyen fajta isten-képeket leír, abban én nem látok egyetlen olyat sem, ami valami nagy újdonság lenne.
Namost, tudományos munka-e ez? Egyfajta szociológiai, pszichológiai alapkutatás lehetne ez, mert miért ne lehetne összegyűjteni, hogy az emberek mire gondolnak az istenre gondolva, ahogy felméréseket lehet végezni, hogy ki mire gondol a "szerelemre" gondolva, vagy a "demokráciára", vagy sokmindenre, ami elég érdekes, meg elég diverz fogalom.
Jó, de ez akkor volna tudományos, ha Ige egy megfelelően reprezentatív, vagy szisztematikus mintát választott volna ki. A módszerében semmi ilyesmi nincs, nem vizsgálja a megkérdezett emberek körét. Nem mondhatjuk, hogy az Ige által ismert emberek köre az bármilyen értelemben reprezentatív.
Egy szép nagy, reprezentatív mintán végzett sziszetmatikus felmérés, és statisztika, az szép lett volna. Az tudományos, bár egyébként csak egy alapkutatás, egy felmérés.
Ezek után Ige valahogy eljutott oda, hogy definiálja az általános isten fogalmát, mégpedig:
"Isten egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus."
Namost a helyzet az, hogy az "isten" fogalom természetesen az emberek tudatában "van", ha lehet ilyet mondani. Ezzel Ige semmi újat nem mondott. De senkit ne tévesszen meg az, hogy a fogalom az emberek agyában van. Ez nem jelenti, hogy isten van az emberek agyában, hanem a fogalom.
Például: az "autó" fogalom is van az emberek agyában, de persze nincsenek autók az emberek agyában.
Egy kivételes eset, hogy mondjuk a "neuron" fogalom az emberek agyában van, és speciel éppen neuronok maguk is vannak az emberek agyában. A "neuron" az speciel egy olyan fogalom, ami az emberek agyában levő dologra referál, de a legtöbb fogalom, ami az emberek agyában van, az külső dolgokra referál.
Azzal, hogy az "isten" fogalom nemis fogalom, hanem inkább egy érzelem, már sokan vitatkoznának. Ezt bővebben alá kellett volna támasztani, és nem is feltétlenül igaz.
Az istenhitben nagyon sok érzelem van, az kétségtelen. Mint ateista, én úgy vélem, hogy az istenhithez való ragaszkodás nagyrészt ilyen érzelmi alapú, irracionális. De mondjuk ha ilyet állítanék, akkor azt igen jól alátámasztanám. És még ha alá is támasztom, csak egy filozófiai véleménynek gondolnám, nem tudományos ténynek.
További gond, hogy Ige nem mondja meg, hogy amennyiben isten érzelem, akkor miféle érzelem.
Ige továbbá hivatkozik a mém-elméletre.
"Tovább erősíti meglátásaimat, ezen írás keletkezése után megismert, Richard Dawkins féle mém, vagy memetika elmélet, amely egyfajta hamis gondolatdivatnak, rossz és rosszul másolt gondolat beidegződésnek állítja be Istent. "
Ez megint csak nem újdonság, ez csupán hivatkozás valaki másnak az ötletére.
Namost nézzük az állítást. Ige azt állítja, hogy az általános isten létezik, tehát isten létezik.
De ez egy igen bugyuta csúsztatás, és nem mondanám paradoxonnak, mert egész egszerűen összekever Ige dolgokat.
Ugyanis az ateisták nem tagadják, hogy az embereknek vannak érzéseik, és azt sem, hogy vannak érzéseik isten iránt, vagy azt, hogy vannak hívő emberek. Az ateisták azt tagadják, vagy azt nem hiszik, hogy van isten, nem azt, hogy vannak emberek, akik hisznek istenben, vagy éreznek iránta valamit, vagy akiknek van isten mém a fejükben (amennyiben valaki elfogadja a mém elméletet, sok ateista elfogadja).
Tehát miért volna ez egy ateistának gond, amit Ige mond? Richard Dawkins, a mém elmélet megalapítója, akire Ige hivatkozik, az egyik leghíresebb ateista. Igen meglepő volna, ha amit mond, ellent mondana az ateizmussal. De persze nem mond, sőt, nagyon is harmonizál vele, ez Dawkins egyik érve az ateizmus mellett. Dawkins érve az, hogy "isten nem létezik, hanem csupán egy mém létezik az emberek fejében, amely igen hatékonyan szaporodik". Azaz isten nem létezik, hanem csak kitalált fogalom.
Nos nézzük, mit kavar Ige erre:
"Ezek közzül figyelemre méltóbb és a legérdekesebb, akik azzal érveltek, hogy szerintük érveléseimben Isten egyenlő az istenhittel. Ezt a téves vélekedést könnyü cáfolni, hiszen az istenhit tudatosul az egyénben, hogy ő hisz Istenben.(ami általában egy speciális Isten) Az Isten érzelem pedig bizonyíthatóan tudatosulás nélkül, a tudatalanban is kialakul, például nagyon sok magát ateistának valló egyénnél is."
Itt Ige megkülönbözteti az istenhitet (tudatos), és az isten iránt érzett érzést (tudattalan). Az istenhitben ez az érzés nagy szerepet játszik, mint mondtam. Az istenhit is lehet egy mém, és az isten iránti érzés is lehet egy mém, és a kettő szorpsan összefügg. Gondolat és érzés összefügg az emberekben, a vallásokban pedig pláne.
Lényegében mindegy tehát, hogy istenhitről, vagy isten iránti érzésről van szó, egyik sem egyenlő az istennel. Ugyebár, ha azt hiszem, hogy van egy fiam, az nem bizonyítja, hogy van fiam, és a fiam létezésébe vetett hitem, nem egyenlő a fiammal magával. Ha ez iránt a létezőnek hitt fiam iránt szeretetet érzek, az sem bizonyítja a fiam létezését, és a szeretet nem egyenlő a fiammal.
Ennek megfelelően az, hogy valaki hisz istenben, nem bizonyítja, hogy van isten. Az, hogy valaki szereti istent, ugyanúgy nem bizonyítja.
Ez egy olyan fogalomzavar Ige fejében, amit normálisan gondolkodó ember nem követ el. Minden értelmes ember meg tudja különböztetni a hitet és a hit tárgyát, vagy egy érzelmet és az érzelem tárgyát.
Végezetül, ha Ige önkényesen, és félrevezetően azt mondja, hogy:
Isten(Ige)="egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus. "
Akkor ezzel valami fura módon definiált valamit. A hívők és az ateisták számára nem ez isten, hanem az a valaki, akire ez az érzés irányulni szándékozik.
Tehát Isten(Ige) nem = Isten (Ateisták) vagy Isten(Hívők).
Isten(Ige) létezését semelyik ateista nem tagadja, és mindenki elfogadja, hogy igen, vannak emberek, akiknek a fejében ilyen érzelmek vannak. Minden ateista elfogadja, hogy létezik Isten(Ige), csak éppen ez az Isten(Ige) egy bugyuta definícióval létrehozott igen bugyuta szóhasználat, mert Ige egy érzelmet hív istennek, nem egy transzcendens lényt vagy hatalmat.
Egy hasonló példa a következő: az ókori görögök hittek a pegazusokban és unikornisokban. Minden bizonnyal voltak érzelmeik iránta, a Pegazust valószínúleg szerették, az Unicornist meg azt hiszem félték. Ezek az érzelmek kétségtelenül létező érzelmek voltak. Ugyanakkor az unikornis és a pegazus minden tudásunk szerint nem létezik.
Sem a pegazusba vetett hitet, sem a pegazus iránt érzett csodálatot nem szabad összekeverni a pegazussal magával.
Ige példáját véve: a klausztrofóbia érzése nem azonos a zárt helyiséggel, amitől érezzük a kalusztrofóbiát, amitől félünk.
Nagyon leegyszerűsített példát mondva a fogalmi kavarásra, amit Ige csinál, kb. olyasmi ez, mintha Ige azt állítaná, hogy:
A) A zöld az az a szín, ami a német zászló középső csíkja (gy.k. az a szín a sárga).
B) A Nap zöld.
C) A napsárgaistáknak ez a paradoxon gondot okoz.
Naja, nem kunszt a szavak átdefiniálásával valami furán hangzó dolgot állítani.
Természetesen ettől a Nap színe még nem változik, a színe sárga (tekintsünk el attól, hogy bevörösödhet bizonyos okokból), és a napsárgaisták köszönik, semmi bajuk nincs.
Sőt, mi több, az emberek nagy része maradni fog a színek régi elnevezésénél.
Amit Ige csinál, az messze nem tudományos, és egy nagyon buta fogalmi zavar van a magjában. Sajnos Ige esetében ezzel az párosul, hogy mindenhol hangzatos szavakkal dícséri munkáját, mint tudományosat, mint forradalmiat, mint áttörőt, és mint olyat, amire az ateizmus nem tud válaszolni.
A szomorú helyzet az, hogy nem nem tud, hanem nem érdemes rá válaszolni, annyira egy felfújt semmi."
