A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívta fel hívei figyelmét a katolikus hit megőrzésének fontosságára az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. További veszélyekként megemlítik még az elvilágiasodást, a szabad eszméket, a globalizációt, és más keresztény egyházakra is célzást tesznek, amelyekkel szemben szerintük egyedül ők képviselik az „igazságot”. A testület levelét szeptember 20-án közzétették, és minden katolikus templomban felolvasták.

Legfőbb mondanivalójával - első hallásra talán meglepő módon - mi is tökéletesen egyetértünk, noha az iromány tartalma eléggé önellentmondásos és általánosságban kritizálható is. Egyetértünk azzal, hogy a magyarság ősi tradicionális vallását és a tőle teljesen idegen katolicizmust nem lehet összevegyíteni, ahogyan a katolicizmusnak sem lett volna szabad átvennie és átértelmezve magába olvasztania más, nála sokkal ősibb vallások szokásrendszerét, rituáléját és ünnepeit. A katolikus egyház jelenleg sokkal „pogányabb” és „barbárabb” szokásokat vall magáénak, mint azok a vallási közösségek, amelyeket ezzel az általa pejoratíve használt jelzővel illet és támad. Elég csak fő mítoszalakjuk, Jézus vérének jelképes megívására és testének megevésére utalnunk, amit szertartásaikon űznek. Ami pedig egyik fő jelképüket, a feszület illeti, ez számunkra csak egy ókori kivégzőeszközön szenvedő, haldokló ember mementója, amely inkább félelmet és riadalmat kelt, semmint megnyugvást és kiengesztelődést sugároz. A valódi emberszeretet és az egészséges életszemlélet nevében mi elzárkózunk e barbár szokásoktól.

Az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház nem tartja magát pogánynak vagy újpogánynak, hiszen a „pogány” egy, a keresztények által eredendően a tradicionális európai vallásokra kreált szitokszó. Természetesen pogányok vagyunk, ha pogány mindenki, aki a kinyilatkoztatásos-látomásos, misztikus messiásvallásokkal szemben a kozmikus és természet közeli hagyományok örök vallásához tér vissza. Őseink azonban saját azonosításukra sohasem használták ezt a szót, nem nevezték magukat pogányoknak.

Miközben a katolicizmus elveti a fejlődést és jellemző módon még ma is ókori prófétáik látomásaira és hallucinációira építi a hitét, addig mi igyekszünk az ősi magyar vallási tradíciót olyan formában visszaadni a ma emberének, ahogyan az természetes módon fejlődött volna, ha a kereszténység hagyta volna.

Felemeljük szavunkat a katolicizmus történelemhamisítási törekvéseivel szemben is. A katolicizmus ugyanis egyértelműen a judaizmushoz köthető, egy abból kiváló és bizonyos tekintetben azzal szembeszegülő, internacionalista jellegű óriásszekta. Sohasem voltak magyar gyökerei, így a magyarsággal való azonosítása pusztán önfelértékelő demagógia és nyilvánvaló agitprop eszköz. A katolicizmus tehát nem magyar, ahogyan az ideiglenesen hazánkban állomásozó kommunista eszmék és szervezetek sem voltak eredendően magyarok. Óriási hazugsága a katolikus propagandának, hogy a katolicizmus érdekében tevékenykedő I. István király államalapítónk lenne, és ekként kellene őt tisztelnünk. 1896-ban ezeréves államiságunkat ünnepeltük ( millennium), és ezt komoly tudományos kutatások előzték meg. Az 1896. évi VII. tv. és a Magyar Tudományos Akadémia vizsgálatai által is elismert államalapítónk és számunkra egyben őseink vallásának védelmezője Árpád fejedelem. Azért Árpádhoz nyúlunk vissza, mert ő volt az utolsó boldog, organikus, életigenlő korszak letéteményese; egy korszak autentikus szimbóluma. Mások legfeljebb csak az első keresztény állam (I. István király), az első kommunista állam (Kun Béla), az első fasiszta állam (Szálasi Ferenc) vagy az első szocialista állam (Kádár János) alapítói lehetnek.

A mi vallásunk egykori intézményrendszerét lerombolták, vagyonát elrabolták, vallásos rituáléit betiltották, papjait legyilkolták, híveit üldözték, ráadásul még a történelmi szerepét és az emlékét is meghamisították. Mindezt egy akkor alig ezeréves múltra visszatekintő, türelmetlen és látomásos vallás nevében követték el a történelemelőtti időkből származó, sok ezer éven átívelő, organikusan felépülő tudásanyag megsemmisítése végett. E rombolás ideológiai alapjait a Római Katolikus Egyház teremtette meg, és maga a gyászos tett is jórészt az ő lelkén szárad.

Vatikán Állam helytartójaként a római katolikus egyház magyarországi vezetőségének inkább önmérsékletet és megbánást kellene tanúsítania a szabadgondolkodók, más hazai egyházak és vallási közösségek ellen elkövetett régi, de el nem évült bűnei miatt. Példát vehetnének II. János Pálról, aki pápasága alatt elismerte a katolicizmus múltbeli bűneit és bocsánatot kért miattuk. Egy ilyen meakulpát a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától is joggal elvárhatunk. A „pogányság” elmarasztalása helyett sokkal inkább ennek lenne itt az időszerűsége, mert egy régóta – és a jelek szerint folyamatosan – halmozódó történelmi adósságot törlesztene.

Az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház vezetősége

 

 

Konzervatórium :Katolikus körlevél az ősmagyarkodók ellen

Üzlet és Etika:Szombati lapszemle, avagy a Katolikus körlevél utórezgései

Blogmatikai fejtegetések:Kereszténység vagy ősmagyar vallás?

Tudós Virtus:A Magyar Katolikus Püspöki Kar körleve indokolatlan és káros volt

HetiVálasz:A táltosok már a spájzban vannak

Magyar Nemzet:Sámánvilág

SzegedMa:Sancta simplicitas

HírExtra: Rekviem egy Bálványért; A Jobbik és az Ősmagya Megváltás

Konzervatív Költők baráti Köre: Válasz 1. rész + még 4 rész