A Magyar Katolikus Egyház -saját bűneit másra igyekezve kenve- támadja a konkurens hazai egyházakat. Pedig egyeduralkodó hatalmi szerepét, amely terrort is képviselt, már régen elvesztette. Ideje lenne megszokniuk, hogy hiába van internacionalista jellegük és hiába Vatikán Állam "kiszolgálói", hazánkban csak egyek a magyarországi több száz egyházból. 2009.09.22.-i írásom.
2009 szeptember 20-án vasárnap minden katolikus templomban felolvasták a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét, mely eléggé önellentmondásosan és gyerekdeden elítélni igyekszik az „okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző formáit", egyesek szerint a újpogány ősmagyarkodást. Főként azon, magukat magyar gyökerűnek valló vallási irányzatokat támadják, amelyek kereszténységhez is tartozó jegyeket és tanításokat is felvállalnak. Arról persze mélyen hallgatnak, hogy a katolicizmus mennyi mindent is vett át a magyarság és más népek a kereszténység előtti ősi természeti vallási tradícióiból. Sőt arról a történelmi tényről is elfeledkeznek, hogy I. István önön és a katolicizmus hatalmi pozíciója érdekében a magyarság ősi vallási hagyományait véresen elfojtotta.
A legfurább a levél különféle belső körökhöz tartozó tálalása, ahol már igen gyakran előkerül a "nemzeti radikalizmussal és a szélsőjobboldallal összefonódó szubkultúra" jelzők is, amelyen nem is nagyon titkoltan a német fasizmusra és annak szellemi örökségének felvállalására utal. Ez azért is fura, mert szintén történelmi tény, amit a szemléltető fotónk is jelez, hogy a német fasizmushoz a Római Katolikus Egyház dörgölőzött. Újkori túlélését és vagyonát Vatikánnak két szerződés alapozta meg. Az 1929-es lateráni egyezményt és az 1933-as német-vatikáni konkordátum. Ezek pedig az olasz és német fasizmus a hatalomra segítését, és annak megerősödését is előmozdították, a Római Katolikus Egyház jelentős anyagi haszna mellett. Szövetség volt ez amelyet Paul L. Williams: A leleplezett Vatikán című könyvében így fogalmazott meg:
"A 20 század elejére A Római Katolikus Egyház vagyona és tekintélye, világi dicsősége, az azt megelőző korszakhoz képest jelentéktelenre csökkent. A reformáció miatt az Észak-Európából beáramló adók, hűbéri járulékok, örökségek és adományok elapadtak. A francia forradalmat követően az egyházi vagyonok Francia országban a nemzet rendelkezése alá vonták és megtiltották a francia püspököknek, hogy a pápának addig küldött szokásos "római adót" fizessék. Az Olasz nemzeti egység megteremtése után 1860-ra a pápa a római székhelyű Latrium kivételével minden itáliai területét és birtokát elvesztette. Az 1910-es 1920-as években A Római Katolikus egyház gazdasági és befolyásbeli mélyponton volt. Ebben az időben ismerte fel Benito Mussolini, hogy a katolicizmus jó szolgálatot tehet politikai előmenetelében és pozíciója megszilárdításában."
Visszatérve a körlevélhez érdekes lenne olvasni, az ezen módon, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által megtámadottak válaszlevelét, válasz körlevelét. Ameddig az nem születik meg (közben megszületett), addig közzétesszük az érme másik oldalának a felvillantásával azt, ami van:
"Az Egyház élő hitével összhangban
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívja fel a hívek figyelmét a katolikus hit megőrzésére az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. A testület levelét, melyet szeptember 20-án minden katolikus templomban felolvasnak, az alábbiakban adjuk közre.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az első a katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed.
Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erősödik.
A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük.
Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar szinkretizmus“. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is.
Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző formáit.
Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztő kezdeményezéstől.
Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják“ (2Tim 4,3-4).
Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a családról, a kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie.
Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján“. Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az Egyház élő hitével összhangban hiszünk, mert egyedül egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20).
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia"
