A propagandista csak terjeszti az ideológiáját, a hitkomisszár pedig ezen tullépve igyekszik eltüntetni az útjából minden más konkurens ideológiát.

Ha valaki nem pontosan érti a címet annak lefordítom:

Hitkomisszár trükkök = ideológiai tisztogatási módszerek.

Ezeket a trükköket jellemzően a fórumokon és a magyar wikipédián alkalmazzák, de az élet más területein gyakorta találkozhatunk velük. Igyekeztem itt rövid, közérthető pontokba szedni a lényeget:

*Csendőrtegezés módszertana:
A hitkomisszárok teljesen természetesnek veszik, hogy nyugodtan gunyolódhatnak a kiszemelt áldozatukon. Írhatnak gúnyversikéket, nyithatnak a más vallását, világnézetét élesen gúnyoló cikkeket, támadhatnak, és mehet az állandó szapulás. Bátran használhatnak és használnak is bármilyen durva személyeskedő kifejezést, sőt igen gyakran fenyegetőzést is. Jellemző, hogy szerintük a kiszemelt áldozatuknak ezen nem szabad megsértődnie, neki ez kijár.

* Saját lelki bajaik eltávolítása és másra való kivetítési próbálkozás:
A hitkomisszárok a saját hibáikat, gondolatmeneteiket és hibás logikai és érzelmi viselkedésből eredő lelki betegségeiket, igyekeznek eltávolítani maguktól és azt másokra kivetíteni.

*Más világnézetű szerkesztő népszerűségének a gátlása:
Ha saját hitkomisszár cikkei és személye előkelő helyezést érnek el a statisztikában, az jó, ha más nem hitkomisszár szerkesztővel ugyan ez a helyezet, akkor azt fikázni kell. Továbbá meghirdetett cél, az ilyen szerkesztők eltávolítása és írásainak az eltüntetése, törlése.

*Megtévedt bárányka és az eretneküldözés elve:
Szinte mindennapos és jól bevált régi trükk amely a kettős mércéken alapul. Ha a klikk tagja tesz valami szabálybaütközőt, akkor az megtédedt bárányka, akinek segíteni kell és persze semmi rosszat nem tett. Nos, ha dettó ugyan ezt egy nem a teljes dominanciára törő klikktag teszi, akkor azzal szemben azonnali törlés, rendzavarás, kitiltás és minden más eljárás rögtön elindulhat.

*Osztályellenség megbélyegzése:
Régi diktatórikus bevált trükk szerint igyekeznek olyan nem egyértelmű, hanem ha akarom így, ha akarom éppen úgy értelmezhető szitok és megbélyegző szókat kitalálni. A lényeg az, hogy éppen úgy járhatnak el az értelmetlen elv alapján, ahogyan ők kivánják és látszólag megvan a törvényessége is a dolognak. Régebben ilyen volt az osztályellenség és az eretnek szó is. Itt ilyen szavak vannak helyette: vandál, zavarkeltő, ...gyalázó, XY ellenes... stb.

*Lehivatkozni, hogy egy tucat szerkesztő az egész közösség:
Általában egy, vagy egy féltucatnyi nagyságú teljes dominanciára törő csapat mindenütt úgy hivatkozik, mit ha csak ők lennének az adott közösség és azt csak ők képviselhetnék. A közösséget sajátjuknak és saját bulijuknak tekintik. Persze ez tévedés. Mint a bandáknál sem járható út, hogy az utcát, vagy egy kerületet, vagy egy város közterületeit egy banda tartsa sakkban és magáénak. Itt sem járható és nevetségesek vele.

*Az érzelmi zsarolás a tömegnyomás
Próbálják magukat sajnáltatni is, hogy őket mennyire is bántja a kiszemelt áldozatuk és ha ez ellen nem tesznek valamit, akkor ők és mindenki más is el fog menni az adott helyről és az ki fog ürülni. Felfujják magukat sokadnickekkel többszörösére és levelek, cikkek és hozzászólások garmadájával bombázzák ilyenkor az adott hely döntéshozóit.

* A cenzúrázás, bezúzás:
A hitkomisszárok nem birják elviselni, ha valaki a módszertanuk logikáját kiismeri, feltárja és felmutatja másoknak, hogy abból okuljanak. Nem birják elviselni a jogos kritikákat sem. Éppen ezért mindent megtesznek, hogy az ilyen feltáró munkát végzőket lehetettlenné tegyék, vagy kizárják a kommunikációs csatornákból.

* Hitkomiszárok nem ismerik el a jogegyenlőséget:
Eddigi megfigyeléseim szerint a hitkomiszárok nem ismerik el a jogegyenlőséget és ezzel együtt a toleranciát sem, amely a jogegyenlőség egyik alappillére, ezért előszeretettel használnak kettős mércéket. Ezért nincs értelme egy jogegyenlőséget tisztelő szerkesztőnek sem írásba állni, sem bármiféle egyességet kötni velük. Úgy sem fogják betartani, vagy legfeljebb kettős mércékkel, ami egyenlő a semmivel.

*Rombolás álcázva
A hitkomisszárok egyik leggyakoribb trükkje, hogy álnéven különféle rombolásokat tesznek, de olyan látszatot keltve, mitha azt nem ők tették volna, hanem más. Ezzel igyekeznek elérni, hogy a saját rombolásuk miatt másokat tiltsanak ki és utáljanak meg.

*Ne etesd a hitkomisszárt, hanem ignoráld!:
A hitkomisszárral semmi értelme nincs logikai alapon vitába szállni, mert úgy is a saját klikkje érdekkörében fog cselekedni és nem az általánosan elvárható etikai és erkölcsi szabályok szerint. Tehát a saját klikkjéhez az általános törvények és erkölcsi elvárásokon felül és szemben is tulzottan lojális. Akárcsak a szexuális büncselekményeket elkövető papok és egyházi vezetők esetében tapasztalhattunk. Tehét semmi értelme a velük való egyezkedésnek, meggyőzésnek, vitának. Külső társadalmi nyomás, nyilvánosság és a valódi erkölcsi példák felmutatása ér csak valamit, az ál erkölcseikkel és torz értékítéletükkel szemben.

*Nem békét akarnak:
A hitkomisszároknak nem célja a béke. Egy a céljuk a teljes dominanciájuk megerősítése, és azt bárminemű békekompromisszum gyengítené.

*Koncepciós eljárások:
A koncepciós eljárások indítása a hitkomisszárok kedvenc műfaja.

Tehát a Wikipédia klikkesedéséről ez az álláspontom:

"...A csoporttal való azonosulás mindig azt is jelenti, hogy az egyén feláldozza kritikai gondolkodását, továbbá, hogy pozitív visszajelzés eredményeként érzelmi potenciálja felerősödik. A csoport gondolatvilága nem egyenlő az azt alkotó egyének gondolatvilágának összegével. Megvan a maga sajátos gondolatrendszere, saját szabályainak engedelmeskedik, amelyek nem "vezethetők" vissza az egyének viselkedését meghatározó szabályokra. Az egyén nem gyilkos, a csoport igen, s azzal, hogy az egyén azonosul a csoporttal maga is gyilkossá válik. Ez a történelmünkben tükröződő pokoli dialektika. A csoport önzése tagjainak önzetlenségéből táplálkozik, kegyetlensége pedig azok odaadásából. Mindez tehát arra a következtetésre vezet minket, hogy az emberiség szenvedéseit nem az egyének agresszivitása okozza, hanem a csoporttá alakulás dialektikája. Az, hogy az egyén ellenállhatalan késztetést érez a csoporttal való azonosulásra, és arra, hogy a csoport által vallott nézeteket lelkesen és kritikátlanul szajkózza... "

-- Arthur Koestler: Az önpusztítás kényszere (esszé)



A Wikipédia Felszabadítási Mozgalom vezetőjeként írt további cikkeim

Hitkomisszár - bővebben a Wikipédia magáncikkemben