Albert Einstein sajátos világnézettel rendelkezett, amely nem volt a hagyományos értelemben vett istenhívő, sem ateista. Tehát egy tanult és tudós meteorológus már nem hiheti azt, hogy a villámokat Zeusz dobálja az égből, meg hogy az égdörgésben, mennydörgésben bármelyik Isten haragja nyilvánul meg.
Részlet A. Einstein 1946-ban írott önéletrajzából:
(érthetőség miatt megjegyzem: a szülei katolikus általános iskolába járatták)
"A hajszából az első kivezető utat a vallás mutatta, melyet a hagyományos nevelő-oktató gépezet minden gyermekbe beleplántált. Így lettem én is - noha vallástalan (zsidó) szülők gyermeke voltam - mélyen vallásos, ez azonban 12 éves koromban hirtelen véget ért. A népszerű tudományos művek olvasása során hamarosan meggyőződtem arról, hogy a bibliai történetek jó része nem lehet igaz. Ennek következményeként szinte fanatikus szabadgondolkodóvá váltam, amihez az az érzés társult, hogy az állam szántszándékkal hazudik az ifjúságnak. Ennek az élménynek az lett a következménye, hogy bizalmatlan lettem minden tekintéllyel szemben, szkeptikussá lettem a mindenkori társadalmi környezetben élő meggyőződésekkel szemben
...
ott állt előttem a tőlünk függetlenül létező külső világ, amely nagy és örök rejtély ugyan számunkra, de legalább részben hozzáférhető szemléletünk és gondolkodásunk számára. Szemlélése szabadulásként hatott rám ... félig tudatosan, félig tudattalanul az a legfőbb cél lebegett előttem, hogy ezt a személyünkön kívüli világot a lehetőségek keretén belül megértsem ... az e paradicsomba vezető út nem volt olyan kényelmes és csábító, mint a vallási paradicsomba vivő, de megbízhatónak bizonyult, s sohasem bántam meg, hogy ezt az utat választottam."
"Én egy mélyen vallásos hitetlen vagyok; ez egy új vallásféle."
"Természetesen hazugság az, amit vallásos meggyőződésemről egyesek írnak, s ezt a hazugságot újra meg újra megismétlik. Nem hiszek a személyes Istenben , s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.
[...]
Nem hiszek az egyén halhatatlanságában, az etikát pedig kizárólagosan emberi ügynek tekintem, mely mögött nem áll semmiféle természetfeletti hatalom vagy tekintély., Az utóbbi idézetek forrása: Helen Dukas és Banesh Hoffmann (szerk.): Albert Einstein: The Human Side (Princeton University Press)
„Az a szó, hogy «isten», számomra semmi más, mint az emberi gyengeség kifejezése és terméke; a Biblia tiszteletreméltó, ám primitív és meglehetősen gyermeteg legendák gyűjteménye. Ezen számomra a legkifinomultabb értelmezés sem fog változtatni.”... „Számomra a zsidó vallás – mint minden más vallás – a lehető leggyermekdedebb babonák megtestesülése. És a zsidó nép, amelyhez boldogan tartozom, és amelynek mentalitásához erősen kötődöm, semmiben nem különbözik a többi néptől. Tapasztalataim szerint nem jobbak, mint más embercsoport, bár a legrosszabbtól megvédi őket a hatalom hiánya. Ettől eltekintve semmilyen szempontból nem «kiválasztott nép»”. (saját kézzel írt levél 1954-ben Erich Gutkind filozófusnak)
Ez az igazság és a tény. Tehát kérem senki sem feledkezzen meg róla, hogy Albert Einstein valóban vallásos és istenhívő volt gyerekkorában, de felnőttként már nem. A tudás nem hagy helyet a hitnek. Lehet valaki tudós egy bizonyos dologban és totálisan buta sok másban. A tudás egyazon dologban zárja ki a hitet, és nem egymástól teljesen független dolgokban.
Az ateizmust is megtagadta, nem csak a bibliai meséket. Élete közepétől és a végéig legtöbbször panteistának vallotta magát, ami az egyik legnormálisabb vallás amelyet az emberek kitaláltak. Néha a Semmiben Sem Hívő vallásával is példálózott, amely lehetne akár a "Tudomány" vallása is.