A katolikus egyház "szent" (Kaotikus Személyiségzüllesztő Multi Lever Pártért) címmel és érdemrenddel tüntette ki I.István királyt , de ha jobban belegondolunk, ez a "cím" többet jelent-e, mint mondjuk az 1956-os magyar forradalmat leverők szocialista hazáért érdemrendjei, amelyek azért végső soron a Szovjetunió kommunista irányultságú érdekeit szolgálták. Ahogyan Worluk is írta Vajkról azaz I.István királyról; odadobta az országot Rómának, az 1956-os kor Moszkvájának. Sokan és egyre többen hozzák párhuzamba I. István életútját Kádár Jánoséval. Sokak szerint ha I. István példaértékű politikus, akkor Kádár Jánost is annak kell megítélni, mert különben kettős mérce, amely sem erkölcsileg, sem logikailag nem feloldható. Tehát abban az esetben, ha Kádár János tetteit összességében negatívan ítélteik meg, akkor I. Istvánét is annak kell nyilvánitani.
Mindketten, bármi áron való hatalomvágyóak voltak. Mindketten nagy kockázat vállalásával, a népük addigi erkölcsi szokásait felrúgva ragadták magukhoz a hatalmat. I. István a vérszerződés, az akkori törvények szerint, nem illette volna meg az ország vezetésének a joga. Kádár egy jelentéktelen, akár bebörtönzött figura maradt volna, ha nem cselekszik az ország valós érdekeivel ellentétesen.
Egyikőjük sem rendelkezett a hatalom megkaparintásához elegendő belső ideológiai, pénzügyi és katonai támogatással. I. István ezt német páncélos lovagok és papság, Kádár János szovjet tankok és komisszárok segítségét vette igénybe. Ezzel mintegy külső hatalmak bábfigurájává is váltak.
Mindketten busásan megfizették a nemzet vagyonából és földterületeiből a hatalomra segítőiket. I.István, alias Vajk apukájával együtt, a mai két-három megyényi Bécsi medencét ajándékozta oda, Kádár meg a Helsinki megállapodással lemondott az első világháború után elvett területek, egyébként addig lehetséges, visszakapási lehetőségéről.
Mindkettőjük tábora tetteiket azzal védik, hogy különben hazánk elvész, ha nem teszik meg amit tettek. Szükséges történelmi lépésnek értékelik azt, ami minden normál erkölcsi rendszerben hazaárulásnak és külső katonai erővel támogatott fegyveres puccsnak minősül.
Mindkettőjük keményen és véresen leszámolt ellenfeleivel. A terrort használta megfélemlítésül a hatalom megszilárdításához. I. István nem csak az ország lakosságának nagy részét tizedeltette meg, hanem közeli rokonságát és annak családját is kiirtatta, megcsonkitatta, akik a hatalomra várományosak lehettek volna. Kádár koncepciós perekben végeztette ki riválisait.
Mindketten államosították a magánvagyonokat. Kádár már 1956 előtt belügyminiszterként is. I. István király, az akkori magántulajdont, a vérségi szerinti öröklést megszüntette és állami, azaz királyi tulajdonba vonta mások értékeit. Azaz államosított. Aztán Kádárhoz hasonlóan saját klientúrájának osztogatta mások házát, vagyonát. Akárcsak a komcsik, illetve Kádár tette.
Mindketten egy idegen ideológia internacionalista érdekeit szolgálták és az ország addigi szokásait is annak rendelték alá, azzá alakították át.
Mindketten a hatalmuk megszilárdítása után, igyekeztek békés és puritán "uralkodónak" mutatkozni.
Mindkettőjük halála után a családjuk és a környezetük is elvesztette a teljes hatalmat, de fura módon a honosított teremtményeik a papok és a KISZ-titkárok továbbra is hatalomgyakorló tényezők maradtak.
Mindkettőjük földi maradványait többfelé széthordták. Tehát holttestüket csontjaikat feldarabolták. Az, hogy mikor indul el balos körmenet Kádár János ereklyébe foglalt szent öklével, vagy bal lábával, sokunk szerint csak idő kérdése. Valószínű, hogy hamarabb, mint szent Istvánnál történt.
A történelmi párhuzamból is jól kivehető, hogy I. István, született Vajk nem élt semmilyen általános emberi értékrend és erkölcs szerint példamutató, követendő és tisztelendő életet. Ölt és öletett, megkívánta és erőszakkal elvette mások vagyonát, nem szerette sem ellenségeit, sem családját, sem hazáját. Hazájának lakóira egy idegen hatalom kiszolgálójaként egy idegen ideológiát és vallást erőszakolt. Ergo a szent jelző nem jelent erkölcsösséget. Hitkomisszár érdemet jelent.
Kádár sem volt sokkal különb ilyen tekintetben, de nem csak elvett, de "adott" is. Valószínűleg ő elvhű szocialista / kommunista lehetett, mert tényleg eléggé puritán módon élt és halt meg. Nem derültek ki a mai napig sem, hogy lettek volna svájci valutaszámlái, palotái. Viszont a 70-es 80-as éveket nem véletlenül emlegetik még ma is boldog időszaknak. Sok olyan ember, akinek más korszakban esélye sem lett volna továbbtanulni, lakáshoz, jó szakmához jutni, abban a korszakban viszonylag jól és biztonságban élt.
Összességében az összevetés döntetlen, de az utókor még könnyen kihozhatja Kádár Jánost kis fölényű győztesként.
Az a fő gond a 10 koppintással, azaz az úgynevezett parancsolattal, hogy kb. olyan mint Orwell Állatfarmjában az Ól falára írt parancsolatok. Tudod.
"Minden állat egyenlő".... "de vannak egyenlőbb állatok"
Ez átfordítva katolicizmusra; " Ne ölj!" ... mert azt csak nekünk szabad, majd mi eldöntjük, hogy melyik ölés gazdája lesz szent és melyik elátkozott" -IGe gondolata
A valódi vallások egyike sem hatalmi eszköz. A valódi vallások egyénileg is megállják a helyüket és nem csak csordában, nyájban. A judeo-kereszténység egy ál-vallás. Gyakorlatilag ateizmus. Az istenük egy SátánIsten. Jézus egy ZombiJézus. A szeretetük = nárcizmus. Kiforgatja az embereket a valódi erkölcsből.
"Az első véres országgyűlésre a katolikus hit magyarországi megszilárdítása érdekében került sor, amikor tárgyalásra érkezett országgyűlési követeket öldöstek le tömegesen, korbácsoltak meg az uralkodó parancsára. 1061-ben a frissen trónra került I. Béla nagyszabású országgyűlést hívott össze Székesfehérvárra. Elrendelte, hogy minden településről a két legtekintélyesebb vén jelenjen meg. A küldöttek hatalmas tömege gyűlt össze az ország minden részéből a Fehérvár falai előtt elterülő mezőn. A sokaság egyetlen kérést fogalmazott meg a király felé: hadd szakítsanak a számukra gyűlöletes katolikus vallással, és hadd számolják fel azt teljesen az egész ország területén. A Képes Krónika elbeszélése szerint Béla király három nap gondolkodási időt kért, és bezárkózott a papokkal együtt a város falai mögé. Majd harmadnapon kitárták a város kapuit, s az uralkodó parancsára fegyveres katonák törtek rá a királyi válaszra váró sokaságra. A krónika leírása szerint „néhányukat megölték, elöljáróikat az emelvényről letaszítva eltiporták, a többieket megkötözték, keményen verve korbácsolták, és így ölve, kötözve, korbácsolva is alig csillapíthatták le a lázadást a katonák”. (Kulcsár Árpád)
